Századok – 1990

Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753

A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 755 foglalás már konkrét megfogalmazását jelentette az MKP korábbi irányvonalának, amely szerint a kommunista párt nem tekinti a PDP-t az MNFF tagjának. Az MKP-nak ezt az állásfoglalását akkor lényegében a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt is magáévá tette. Teleki 1945 júliusában lemondott a pártelnöki tisztségről, a PDP viszont ekkorra már kívül került a koalíció keretein, bár de jure kizárására nem került sor. Teleki lemondása után a PDP elnöksége ismételten leszögezte, hogy „öntudatos polgári sorsvállalással változatlanul és rendíthetetlenül a szegedi kézfogó elvi alapján áll, elengedhetetlenül szükségesnek vallja a Függetlenségi Front többi négy pártjával a harmonikus együttműködést, s még szorosabbra fűzi kapcsolatait velük, mint a munkás- és agrártömegek képviselőivel. A Polgári Demokrata Párt az ország újjáépítését, felemelkedését és haladását elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak tartja az értelmiség munkás- és agrárrétegek közös, vállvetett munkája ellentétektől, félreértésektől be nem árnyékolt testvéri összhangja nélkül... meggyőződése, hogy a gyökeres, időszerű reformok segítségével, a Függetlenségi Front öt pártjának fegyvertársi közössége megteremti a tisztultabb, biztonságosabb jövő alapjait."4 Ezeket mintegy bizonyítandó, a vezetőség legfontosabb feladatának tartotta, hogy a már hosszú ideje esedékes pártprogramot végleges formába öntse, s benne legfontosabb bel- és külpolitikai céljait, az ország nemzetközi helyzetéről vallott felfogását megfogalmazza, majd gyors megjelentetés után propagálja. A PDP programja 1945 nyarán került nyilvánosságra azzal az indoklással és szándékkal, hogy a párt „a nagy francia forradalom vívmányában, az Emberi jogok Deklarációjában" véli felismerni azt az alapgondolatot, amelyre politikáját, a „demokratikus magyar pártok együttműködését" kívánja építeni.5 A külpolitikai célkitűzéseket iletően a program abból indult ki, hogy „A külpolitika az alapvető emberjogok közül a nemzetiségi jognak, a Roosevelt-féle négy szabadság közül pedig elsősorban a félelemtől való szabadságnak (freedom from fear) a gyakorlati érvényesítését és konkrét élő tartalommal való kitöltését szolgálja." Emellett külön is hangsúlyozta a nemzetiségi jog érvényesítésének jelentőségét Közép- és Délkelet- Európában, abból a történelmi tapasztalatból kiindulva, hogy ennek a területnek a soknyelvűségét a német politika mindig arra használta fel, hogy a „divide et impera" elv alapján a népeket egymás ellen kijátszhassa. A dunamenti államoknak ezért a jövőben ehhez többé nem szabad hozzájárulniok. A PDP a nemzetiségi politika helyes gyakorlata érdekében a nemzetiségi önkormányzatok kantonális, esetleg községenkénti megvalósítását javasolta, államközi viszonylatban pedig a „határok lehető spiritualizálását" ajánlotta.6 A Polgári Demokrata Párt külpolitikai célkitűzéseinek megfogalmazásában fontos szerepe volt a vezetőség azon álláspontjának, amely szerint Magyarország kis ország, ezért csak a nyitott kapuk elvét követheti. Egyformán jó viszonyban kell lennie valamennyi nagyhatalommal, és szoros együttműködést kell kiépítenie a szomszédos államokkal, különösen a Szovjetunióval. Még a pártprogram megjelenése előtt, Gyön-4 Világ, 1945. július 29. 5 A Polgári Demokrata Párt programja. Budapest, 1945. 3. o. 6 Uo. 14. o.