Századok – 1990

Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753

Izsák Lajos A POLGÁRI ELLENZÉKI PÁRTOK MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI HELYZETÉRŐL, KÜLPOLITIKAI LEHETŐSÉGÉRŐL (1944-1947) Magyarországon a második világháború után közvetlenül olyan helyzet alakult ki, hogy a politikai küzdelmek döntően a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton (MNFF), a koalíción belül, mindenekelőtt a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt között zajlottak le. A politikai élet alakulásában azonban szerepet játszottak azok a közbülső erők, illetve az őket képviselő politikai csoportosulások, polgári ellenzéki pártok is, amelyek nem kerültek, vagy különböző okoknál fogva nem is kerülhettek be a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba, tevékenységük és állásfoglalásuk azonban bizonyos mértékig és módon szintén befolyásolta az események menetét. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton kívüli polgári ellenzéki pártok — Kereszténydemokrata Néppárt, Demokrata Néppárt, Magyar Radikális Párt, Magyar Szabadság Párt, Független Magyar Demokrata Párt, Magyar Függetlenségi Párt, Keresztény Női Tábor —, illetve az MNFF-ből már 1945 nyarára kiszorított Polgári Demokrata Párt létrejötte és politikai pályafutása szempontjából is irányadó tényezőként kell megemlíteni az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés előírását, amelynek értelében (megfelelően) Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) működött az országban, s ennek jóváhagyására a politikai életben való részvételhez — 1947 szeptemberéig, a békeszerződés életbelépéséig, illetve a szervezet feloszlatásáig — szükség volt. A SZEB már a kezdetben sem helyeselte, hogy túlságosan sok politikai csoportosulás, pontosabban szólva polgári ellenzéki párt vegyen részt a demokratikus közéletben. A Magyar Szabadság Párt zászlóbontását illetően pedig — 1946 nyarán — néhány hónapig a halasztás álláspontjára helyezkedett. A polgári ellenzéki pártok tevékenysége rövid életűnek bizonyult Magyarországon, s ebben belpolitikai okokon túl, különösen e pártok megszűnését, illetve felszámolását illetően a nemzetközi helyzet megváltozásának, mindenekelőtt a Tájékoztató Iroda létrejöttének is döntő szerepe volt. A polgári ellenzéki pártok tevékenységére, programalkotó munkálataira közvetlen befolyást külföldi polgári pártok alig gyakoroltak, sőt, e pártok lényegében külföldi kapcsolatokkal nem is rendelkeztek. Közülük jelentősebb szervezeti tevékenységet is — a Magyar Szabadság Párt 1947-es tavaszi próbálkozásaitól, illetve 1947 augusztusától eltekintve — csak a Polgári Demokrata Párt és főleg Budapesten a Magyar Radikális Párt próbált kifejteni. Más volt a helyzet e pártok parlamenti működésével kapcsolatban. 1946-ban a Magyar Szabadság Párt, az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választások után pedig tulajdonképpen valamennyi polgári ellenzéki párt döntően a parlamenti vitákra korlátozta politikai tevékenységét. Programjaikon túl el-