Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
740 PINTÉR ISTVÁN a nyugati fronton, Franciaország kapitulációja megérttette velük, hogy az a Chamberlaint politika, amelyben végső soron annyira bíztak, kudarcra ítéltetett. Azok — olvasható a párt bizalmas tájékoztatójában —, akik a „münchenistákkal együtt" abban bíztak, hogy a Nyugatnak sikerül a háborúból kimaradni, nemcsak maguk, hanem „a béke és egész Európa ellen" „szörnyű bűnt követtek el."10 5 Jól látták, hogy Hitler megerősödött, „s a német sikerek káprázatában élt úgyszólván egész Európa". Bizonyossá vált, hogy nélküle a korábbi területi remények aligha megvalósíthatóak. Egy dologban viszont ismét változott a felfogásuk: a Szovjetunió megítélésében. Úgy látták, hogy mind a Balkán, mind pedig Közép-Európa és az európai béke, illetve háború további sorsa jórészt Oroszország magatartásán múlik. „A Szovjetunió fokozott érdeklődése a Balkán irányában kétségtelenül a béke javára szolgál." Azt is elégedetten nyugtázták, hogy a Szovjetunió és Magyarország viszonyában „semmiféle függő, illetve elintézetlen kérdés nincs."10 6 Telekinek nem sikerült a területi problémákat Hitler nélkül, illetve Hitler ellenére rendezni. A szociáldemokraták így a második bécsi döntést már korántsem fogadták ilyen kitörő örömmel, mint a korábbiakat. Következményei és a területgyarapodás mértéke (utóbbival különösen elégedetlenek voltak) erősen foglalkoztatták a pártot. Üdvözölték a visszatérőket, remélve egyben az „erdélyi szellem" visszatértét is, de tartottak attól, hogy ennek ára a semlegesség feladása lesz. 1940 őszén az SZDP felismerte, hogy Teleki politikájában mind jobban előtérbe kerül a hazárdjáték. Ezt kezdetben még „óvatos, okos beilleszkedésnek" minősítették a megváltozott világhelyzetben. Abban a reményben, hogy ezzel is időt nyer, mert „esetleg közbejön egy sorsdöntő világesemény, amely mentesíti a kényszer hatása alatt vállalt kötelezettség alól."10 7 A legsúlyosabb kötelezettség, amit a szociáldemokraták már a semlegesség feladásának minősítettek, a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás volt. A magyar-jugoszláv „örökbarátsági szerződés" — szerintük — enyhítette a veszély nagyságát, és újabb kiskaput jelenthetett volna a német szorításból való kiúthoz, és úgy vélték, hogy az egyben „fontos védőgátat is" jelent mindkét ország függetlensége számára. A szociáldemokraták a háromhatalmi egyezménnyel való egyet nem értésüket azzal is kifejezésre juttatták, hogy annak ratifikálásakor a parlamenti szavazáson nem vettek részt. A jugoszláv kapcsolatokkal egyidőben melegen üdvözölték a Szovjetunióval való, viszony javulását. Nem véletlen, hogy a pártvezetés — bár a mozgalom soraiban igyekezett visszafogni a kommunista befolyás erősödését — a nyilvánosság előtt nagy elismeréssel nyugtázta mind az 1848-as zászlók visszaadását, mind a Szovjetuniónak a Nemzetközi Vásáron való részvételét. Nem véletlen az sem, hogy a Budapest és Moszkva között megnyílt közvetlen vasúti összeköttetést „újabb politikai kijáratnak" tekintette Magyarország számára.10 8 Az 1941. március végi jugoszláviai, majd az ezt követő magyar események, Teleki öngyilkossága súlyos traumát okoztak az SZDP-ben is. A párt április 1-i politi-105 PI Arch. 659. f. 1940/2. 6. e. 106 U.o. és 651. f. 2/1943-7-2486. <5. e. 107 PI Arch. 659. f. 1940/2 <5. e. 108 U.o. 659. f. 1941/2. <5. e.
