Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 741 kai tájékoztatójában még úgy fogalmazott, hogy bár a belgrádi változások híre mind a parlamentben, mind a politikai közvéleményben rendkívüli meglepetést okozott, mégis általános vélemény, hogy az „semmi körülmények között sem gyengítheti az örökös barátsági szerződés erejét". Teleki környezetéből származó hírekre hivatkozva úgy látták, „remény van arra, hogy Magyarország ellenáll minden nyomásnak, amely azt akarja elérni, hogy Magyarország szakítson Jugoszláviával."10 9 Magyarországnak a Jugoszlávia elleni akcióban való részvételét az SZDP — tartva a retorzióktól — tudomásul vette és kötelezően átvette azokat a magyarázatokat, amelyekkel a kormány indokolta a történteket. Április 15-i politikai tájékoztatójában úgy fogalmazott, hogy a kormánynak nem volt más választása, mint amit tett. Érveit három pontban foglalta össze: 1/ a háromhatalmi egyezmény miatt „Berlin határozottan kívánta"; 2/ ha a kormány szembeszállt volna a nacionalista, revizionista németbarát erőkkel, akkor „minden revizionista propagandaanyagot a nyilasok és imrédyisták sajátítottak volna ki, és tarthatatlan lett volna a kormányzat helyzete": 3/ Románia és Szlovákia „vérszemet kapott volna, ha Magyarország tétlen marad Jugoszláviával szemben".1 1 Abban a reményben, hogy Bárdossy Teleki nyomdokán halad, s változatlan a kormány összetétele, még reménykedtek abban, hogy Magyarország kívül marad a háborún. 1941 májusától az SZDP vezetői már számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Németország megtámadja a Szovjetuniót. A kérdés számunkra az volt, hogy vajon Magyarország továbbra is kívül marad-e a háborún? „A háború most érkezik legválságosabb szakaszának egyikéhez, esetleg olyan fordulathoz, amely még nagyobb mértékben kötelességünkké teszi, hogy fegyelmezetten és hangulati ingadozásoktól mentesen őrködjünk a párt és szakszervezetek felett" — állapította meg a párttagokhoz intézett június 5-i központi utasítás.11 1 A rendkívüli helyzetre való tekintettel és a párt előtt álló feladatok meghatározásának céljával került sor június 13-án, 14-én, 18-án, majd 25-én egy kibővített pártvezetőségi ülésre. A tanácskozás már az első három napon abból indult ki, hogy egy német-orosz konfliktus küszöbén áll a világ. A pártvezetőség, miközben változatlanul elhatárolta magát a bolsevizmustól, hangsúlyozta, hogy a szovjet államot, amely a nemzetközi politikában a békét erősíti, az agresszív törekvésekkel szemben pozitív szerepet tölt be, mindenképpen támogatni kell. Már június 18-án kimondták: „El a kezeket és a fegyvereket Szovjet-Oroszországtól!", amit a Szovjetunió megtámadása utáni ülésen nemcsak fenntartottak, hanem meg is erősítettek.11 2 * A KMP a második világháború kirobbantását — a Komintern nyomán a többi kommunista pártokhoz hasonlóan — tévesen mindkét fél részéről imperialista háborúként értékelte. „Ez a háború nem a ti háborútok" — hangsúlyozta Dimitrov a világ dolgozóihoz intézett felhívásában, ami igen nagy zavart és kárt is okozott nem-109 PI Arch. 659. f. 1941/2. <5. e. 110 U.c. 111 U.o. 112 PI Arch. 721. f. 27/343. δ. e.
