Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

734 PINTÉR ISTVÁN ellen. A fasizmust csak azzal lehet megállítani — írja —, ha a veszélyeztetett felkészült. „Az engedékenység politikája nem járhat sikerrel a fasiszta államokkal szemben. Ők a háborúviselés alapján állanak. Egész ideológiájuk ebből táplálkozik. Ezt a törekvésüket s azt a hitüket, hogy a háborúban győzhetnek, csak akarniok kell, csak egy módon lehet megtörni, ha látják, hogy a megtámadott védekezni tud, mert felkészült — szögezte le „A szocáldemokraták és a háború" címú munkájában.83 Alig néhány héttel később azonban a szociáldemokrata vezetők, közöttük Mónus is, megfeledkeztek korábbi álláspontjukról. Münchent pedig, ha kétkedéssel is, de már úgy értékelték, hogy az „tartósan elhárította a háborút", s egyúttal lehetővé tette, hogy a Párizs-környéki békeszerződéseket „a legyőzöttek" javára korrigálják. Ez az MSZDP külpolitikai koncepciójának dilemmája. „Nehéz megítélni — írta Mónus — a müncheni békét, lesz-e belőle tartós béke, vagy csak fegyverszünetet jelent a két világhatalmi államcsoport között? Akiket a békéért való áldozat megdöbbentett, és akik a diktatúrás államok hódító erejét és törekvéseit ismerni vélik, azt állítják, hogy a fegyverszünet csak kényszerű, és rövid időn belül elkerülhetetlen az újabb összeütközés."84

Mónus és az MSZDP-vezetők többsége nem osztotta ezt a véleményt. Sőt, néhány héttel később a volt főtitkár már arról ír, hogy az „új müncheni négyhatalmi megegyezés kiindulópontja lett az új európai politikának. Háború helyett — megegyezés". Kétkedés és illúzió ötvöződik ebben a magatartásban. „A háború elkerülhetetlensége München óta háttérbe szorult — írja lelkendezve —, a békés irány megtartása európai érdekké vált." Európa tartósan — új háború nélkül — új történelmi korszakba lépett, s ez találkozott a szociáldemokrata pártok törekvéseivel is.85

Ez vezetett el oda, hogy a pártvezetés elfogadta az első bécsi döntést, sőt, hozsannázva üdvözölte a „visszatérteket". Látta ugyan a növekvő német veszélyt, Magyarország veszélyes elkötelezettségét a területi revízió után, ezért járt küldöttsége a Szocialista Internacionálénál és az angol, francia munkáspártoknál, hogy segítségükkel kormányaik is „szentesítsék" a revíziót. Missziójuk eredménytelennek bizonyult.8

6 A területi gyarapodás által felfokozott nacionalizmus mámora a szociáldemokrata pártot is magával ragadta. A pártvezetőség, a választmány, majd a Népszava „az igazság győzelmeként" ünnepelte a döntést. Peyer Kártoly november 12-i parlamenti felszólalásában hosszasan méltatta az eseményeket, reményét fejezte ki, hogy „ez a megállapodás precedensül fog szolgálni a jövőben azokkal az államokkal szemben, amely államokkal Magyarországnak ugyancsak vannak még igényei, vannak még jogos követelései, és remélem, hogy ezek a kérdések ugyanilyen békés eszközökkel a megértés szellemében lesznek elintézhetők". Beszéde további részében fájlalta, hogy a német magatartás miatt Ruszinszkót és Pozsony környékét nem sikerült visszacsatolni.8

7 83 Szocializmus, 1938. augusztus. 84

Szocializmus, 1938. szeptember-október. Mónus Illés: München után. U.o. 1938. december. Mónus Illés: Új Európa — új európai politika. 86

Pintér István: id. mü. 161-163. o. 87 Képviselőházi Napló (1935) XX. kötet 267-268. o. Ezt erősítette meg az MSZDP 1939. januárjában tartott pártkongresszusa, amelyben leszögezték: „A szociáldemokrata párt, amely a trianoni szerződésnek csehszlovák-magyar viszonylatban békés eszközökkel végrehajtott revíziója óta most tartja első kong-