Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 733 politikát folytat, mint az első világháború után. Akkor sem érdekelte őket valójában a Közép-Európában élő népek tényleges sorsa, csupán saját hatalmi érdekeik érvényesülése. Ezért történhetett meg, hogy „szövetségeseik" minden igényüket kielégíthették a vesztesek rovására. Ma viszont — ugyancsak saját érdekükben — veszni hagyják szövetségeseiket, az európai kisállamokat a németek gazdasági, politikai és egyre nyilvánvalóbban fegyveres beavatkozásával szemben is. A szociáldemokrata vezetők úgy vélték, hogy Magyarország szomszédainak is meg kell érteniük az összefogás szükségességét Magyarországgal is, hogy elkerülhessék a német inváziót. Rendezni kellene területi problémáikat, hogy azok ne válhassanak a német „bekebelező és vazallust szándékok eszközeivé". A kisantant államainak végre meg kellene érteniük — szögezte le Mónus —, hogy 1919 után túlságosan nagy volt az „étvágyuk", s most képtelenek szembenézni annak következményeivel.79 Anglia első fellépését az Anschluss, majd az azt követő szudéta válság idején úgy értékelték, hogy végre győzött a józan ész, és a nyugatiak felhagytak az „Európát sorsára hagyó politikával". Ezt indukálta az Imrédy által meghirdetett „nyitott kapu" elve is, amiban a magyar külpolitika eddigi egyoldalúságának feladását vélték felismerni. Ezért üdvözölte Mónus vezércikkben Imrédy külpolitikai szándékait, hangsúlyozva, hogy a kormánynak végre meg kell értenie, hogy Olaszországon és Németországon túl keresni kell Anglia és Franciaország barátságát is.8 0 Buchinger a parlamentben ugyancsak arról beszélt, hogy Magyarországnak az olasz-magyar baráti kapcsolatok eddig semmi jót nem hoztak, s félő, hogy később sem hoznak. Ezzel szemben Anglia, Franciaország és az USA részéről is megvan a hajlandóság, hogy gazdasági, politikai és más tekintetben közeledjenek, és megvédjék az ország függetlenségét. Hangsúlyozta azt is, hogy az Anschluss után a szomszéd országokban is kedvezőbbek a feltételek Magyarországgal a kapcsolatok rendezésére.81 Ebből a meggondolásból a szociáldemokraták nagyra értékelték a kormánynak a szomszéd országokkal 1938 nyarán lezajlott bledi tárgyalásait. A Nyugat- Európát járó magyar pártvezetők is azon fáradoztak, hogy megértessék az angol és francia kormánnyal, hogy nem szabad Magyarországot „leírni" és véglegesen Németország vazallusának elkönyvelni. Úgy látják, hogy e kormányok támogatásával e térségben létrehozható egy semleges blokk. A kisantanttal folytatott tárgyalások 1938 nyarán és az itt elfogadott bledi egyezményt az ehhez vezető első lépésnek tekintették. Hangsúlyozták, hogy a magyar revízió ügye nem válhat Hitler kezében eszközzé, hanem a nagyhatalmak közreműködésével európai üggyé kell tenni, s mint válsággócot, ki kell kapcsolni.82 1938 nyarán a már robbanásig feszült európai helyzetben — számolva a háborús lehetőséggel — Mónus ismét visszatért az 1936-ban felvetett problémához, a pacifizmus fontosságához, most hangsúlyozta azonban, hogy fel kell készülni a háborúra, hogy a háborút elhárítsuk. Mónus tehát fellép a „mindenáron való pacifizmus" 79 U.o. 1938. április. Mónus Illés: Hova-merre? 80 Népszava, 1938. június 2. 81 Népszava, 1938. június 2. 82 Bővebben lásd: Pintér István: A szociáldemokrata párt történetel933-1944. Kossuth Könyvkiadó, 1980. 149-153. o.
