Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
724 PINTÉR ISTVÁN kihasználni az európai ellentéteket, többek között az olasz-jugoszláv ellentéteket is". Az Olaszország felé való orientálódásnak a párt szerint ez az egyik magyarázata. A területi kérdéssel hozta összefüggésbe azt is, hogy Bethlenék Szovjet-Oroszországgal kereskedelmi szerződés megkötését szorgalmazták. Túl a gazdasági együttműködésből eredő előnyökön, úgy látták, a magyar kormány igyekszik kihasználni, hogy Romániával szembeni területi érdekei egybeessenek a szovjet érdekekkel. Ezt ekkor Anglia sem ellenezte, amelynek kormányrúdjánál a munkáspárt állt. Változott a helyzet azonnal, amikor Angliában kormányváltozásra került sor, és az új koránynak már nem volt érdeke a Szovjetunió és Magyarország közelítése. Végülis ezért nem került sor a szovjet-magyar kereskedelmi szerződés ratifikálására. A KMP-nek, ha óvatosan is, támogatnia kell a Szovjetúnióval való gazdasági szerződést és együttműködést^3 — hangoztatták a kongresszuson. A KMP I. kongresszusának határozata lényegét tekintve helyesen ítélte meg a nemzetközi helyzetet. A párt megítélése szerint a legfőbb ellentét a Szovjetunió és a világimperializmus között feszült. Ez egyelőre háttérbe szorította a kapitalista világban meglévő és növekvő ellentéteket, amelyek egyrészről az USA és Japán, az USA és Anglia között feszültek az óceánok feletti hatalomért, illetve a világhegemóniáért, másrészt Anglia és Franciaország között Közép- és Délkelet-Európáért, továbbá a Földközi tenger birtoklásáért. Nyilvánvalóvá vált, hogy a versaillesi és a többi békeszerződés nem teremtett nyugalmat Európában. Az angol-francia versengés tovább élezi a nemzeti ellentéteket is, amelyek magukban hordják „az egymás között való folytonos összeütközéseket és a háborús veszedelmek csíráját". A párt külpolitikai célja az adott helyzetben: harc a magyar kormány angol-orientációja (ezt egyébként mind a KMP, mind az MSZDP eltúlozta) ellen. A Duna-föderáció kérdésében való egységes állásfoglalás kialakítása érdekében összeköttetésbe kell lépni a testvérpártokkal és „a velük való egységes megállapodás alapján a magyar nemzeti kérdésnek (valamint a többi elnyomott nemzeti kisebbségek kérdésének) megoldásáért közös harcot" kell előkészíteni.5 4 A KMP-t kevésbé foglalkoztatta a szanálás kérdése és a frankhamisítás nemzetközi bonyodalmai. Annál inkább foglalkoztatta a Rothermere-akció és az olasz-magyar egyezmény, amelyet a párt a rendszer konszolidációját követő „aktív külpolitika" kezdeteként értékelt. A párt mindkét esemény mögött Anglia kezét látta, amely minden erővel a Szovjetunió elleni háború kirobbantásán és egy szovjetellenes háborús egységfront kimunkálásán fáradozik. Magyarországot háttérből azért támogatja, mert egyrészt felhasználható a Szovjetunió ellen is, másrészt pedig „eléggé értékes adu abban a játszmában, amelyet Franciaországnak és vazallus államainak a szovjetellenes egységfrontba való belekényszerítéséért folytat." „Abból, hogy lord Rothermere BeneS cseh külügyminiszterhez, és nem Bratianuhoz intézte legújabb nyílt levelét — olvasható az Új Márciusban —, melyben most már nem általában követeli a trianoni szerződés revízióját, hanem Csehország birtokában lévő magyar lakosságú területek visszaadását követeli, abból nyilvánvaló, hogy Anglia mindenáron közvetíteni akar a Románia és Magyarország közti konfliktusban, mindenáron össze akarja bé-5J Λ KMP első kongresszusa id. mii. 72. o. 54 U.o. 118. o.
