Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 723 A párt első kongresszusa behatóan foglalkozott az ország és Európa külpolitikai helyzetének alakulásával. Miközben élesen bírálta az MSZDP-t, hogy nem foglalkozik érdemben a külpolitikával, és azt a „burzsoázia magánügyének tekinti", elismerte, hogy a KMP sem tett érdemlegeset eddig a kérdésben. A kongresszus külpolitikai helyzetelemzése szerint az elmúlt évek során a győztes nagyhatalmak között is éleződik a viszony, ezért Anglia Franciaországgal szemben, amelynek fő támaszai a kisantantba tömörült országok, ha mérsékelten is, de Magyarországot támogatja. A KMP úgy értékelte, hogy a békeszerződések megszületésének pillanatában megkezdődött nemcsak a kedvezőtlenül érintettek részéről, hanem a győztesek oldaláról is azok revíziója. Ezt tükrözi a rapallói egyezmény, amely Németország, egyben a Szovjetunió teljes elszigetelődését oldotta fel a nagyhatalmak akarata ellenére. Ezt követte a Dawes-terv, amely „a nagy rabló államok kísérlete Németország szanálására". Ebbe illeszkedett Ausztria szanálása, majd angol-olasz közreműködéssel Magyarország gazdasági talpraállítása is. Ezzel hozta összefüggésbe a kongresszus a burzsoázia részéről fölvetett Duna-föderáció gondolatát is. A KMP vezetői szerint e kérdés ugyancsak összefügg az imperialista hatalmak politikájában Versailles „fokozatos likvidálásának gondolatával". „Az eddigi jelekből úgy látszik — szögezték le a kongresszuson —, hogy a Duna-föderációt mindkét imperialista csoport, ha különböző szándékokkal is, támogatja." Ugyanakkor a tervért az abban közvetlenül érdekeltek — politikai és gazdasági megfontolások miatt — nem lelkesednek. A KMP — bár az adott kérdésben még nincs kiforrott álláspontja, s ehhez szükség van a szomszéd országok véleményének megismerésére is —, semmiképpen sem tudná véglegesen elvetni a gondolatot, de meg kell szabadítani burzsoá koloncaitól. A Duna-föderáció kérdése ugyanis szorosan kapcsolódik a nemzeti kérdéshez. „Az utódállamok, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia romjain keletkeztek, a nemzetiségi elnyomást tekintve semmivel sem jobbak a Monarchiánál. Valamennyi utódállamban folyik a nemzetiségek harca az uralkodó nemzet burzsoáziája ellen. A Kominternnek ebben a kérdésben van már álláspontja, amit az V. kongresszus világosan kimondott: a magyarság nemzeti önrendelkezése. Nekünk, kommunistáknak azonban ezt a jelszót olyan értelemben kell propagálnunk, hogy a nemzeti önrendelkezés eredményeképpen ne kisparcella-államok szülessenek, hanem szabad egyesülés alapján nagyobb állami egységek." Hangsúlyozzák, hogy a pártnak „a Duna-föderáció kérdésében még nincs végleges álláspontja". Ezt „a kényes kérdést... egyedül nem dönthetjük el", de azon kell munkálkodni, hogy a reakció jelszavából „forradalmi jelszóvá" változtassuk.51 Ε kérdést a KMP 1932-ben,52

majd 1937-ben is felvetette azonban ez a szomszéd országok kommunista pártjainak és a Komintern halogató álláspontja miatt érdemi kérdéssé sohasem válhatott. A KMP a rapallói egyezménnyel egyidőben' nagy reményeket fűzött Magyarországnak a Szovjetúnióval való kapcsolatkereséséhez. A magyar külpolitika a saját maga által is teremtett elszigeteltségből ki akar törni, mégpedig úgy, hogy területi követeliseit ne kelljen feladni. Ezért — a KMP szerint — „ide-oda kapkod, igyekezve 51

A KMP első kongresszusa id. mii. 68-71. o. 5·» * Pintér István: A KMP 1932. májusi plénumának előzményei és határozatai. Párttörténeti Közlemények. 1985. 3. sz. 46-47. o.