Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
722 PINTÉR ISTVÁN tebb említett föderáció „csorbítaná" a német-osztrák vámszövetségek érdekeit, Franciaország és Anglia ezzel képessé válna nagyhatalmi pozícióinak megőrzésére, „amit egyszer szétzúztak", most német és részben szovjetellenes éllel ismét „összetákolják". A nagyhatalmak igazi érdeke — vélték az MSZDP vezetői — nem az, hogy a válság sújtotta kisállamok „vergődésében" a kibontakozást elősegítsék, hanem az, hogy saját politikai érdekeiket érvényesítsék. Olyan vámszövetség tehát, amelyből kizárják Németországot — amely fő felvevő piaca az említett országok mezőgazdasági termékeinek — nem segítené, hanem gátolná ezen országok gazdasági és politikai talpraállását, és egymásra utaltságuk nagyhatalmi érdekektől mentes felismerését és gyakorlati megvalósítását.4 7 Felismerték Bethlen bukásában, a Károlyi-kormány megalakulásában a francia orientáció szerepét, továbbá azt, hogy emögött a nehéz pénzügyi helyzet — a Népszövetség vagy a francia kormány által támogatott újabb kölcsönlehetősége — húzódik meg. A Népszövetségnek az országban járt bizottsága véleményének birtokában azonban az MSZDP nem sok sikert jósolt Károlyi franciaorientációs kísérletének.4 8 A jóslat valóra vált. Az MSZDP vezetése a válság végére jórészt felismerte azt, hogy Európában a politikai erőviszonyok átrendeződés előtt állnak. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartotta, hogy Magyarország semlegesítse magát a nagyhatalmak érdekeitől, és Közép-Európa országaival találja meg mind a politikai, mind a gazdasági együttműködést, mert minden más megoldás az országra nézve beláthatatlan veszélyt jelenthet. * A KMP a Tanácsköztársaság megdöntését az antant nagyhatalmak és „haszonélvezőik", valamint a belső reakció, ezen belül is a szociáldemokrácia árulásának tekintette, aminek egyenes következménye az országra kényszerített békeszerződés. „Trianon Versailles egy láncszeme" — szögezte le a párt egyik dokumentuma, imperialista béke, amit a leninizmus elutasít. Az imperialisták a békeszerződésekkel két részre szakították Európát: rabtartó és elnyomott nemzetekre: Németország és Délkelet-Európa az utóbbiakhoz tartozik. A KMP a békeszerződés elutasításával és megbélyegzésével egyidőben síkraszállt „a nemzetek önrendelkező jogáért", amely végső soron csak a proletárforradalom keretében valósítható meg. Kun Béla a párt első kongresszusán külön is hangsúlyozta, hogy a pártnak a népek önrendelkezési jogát általában, és a magyar kisebbségek saját sorsa feletti jogát különösen — a szomszéd országok kommunista pártjaival együttműködve — mindig szem előtt kell tartania. Szerinte a nemzeti elnyomás megszüntetésének egyetlen lehetséges útja a proletárdiktatúra megvalósítása a Duna- medencében.4 9 Az önrendelkezés jogát nem szocialista követelésnek, hanem olyan forradalmi demokrata követelésnek tekintették, amelynek „következetes hirdetésével a proletárforradalom tartalékait" lehet bevonni a szocialista forradalomért folyó harc ütközeteibe — szögezte le a párt.5 0 47 Szocializmus, 1932. április. Mónus Illés: A dunai államok vámszövetségéről; Képviselőházi Napló (1931) XII. kötet. Buchinger Manó az olasz kereskedelmi egyezményről. 4® Az MSZDP 193l-es pártgyűlésére készült jelentés. 49 A KMP első kongresszusa. (Összeáll. Szerk.: Szabó Ágnes, Imre Magda) Kossuth, 1975. 50 Új Március, 1929. augusztus-november. Harcoljon-e a KMP Trianon ellen.
