Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
714 PINTÉR ISTVÁN hangsúlyozta: a kisantant Franciaországgal közösen ezért rendkívül kemény pénzügyi ellenőrzésért száll síkra.1 8 1923 őszén — feltehetően részben önálló kezdeményezésre, főleg pedig a kormány felkérésére — a pártvezetőség a kölcsön ügyében tárgyalásokat folytatott a II. Internacionálé és a nyugati szociáldemokrata pártok vezetőivel, nyugati kormányfőkkel és a Népszövetség megbízottaival is. Propper Sándor a parlamenti frakció 1923. november 20-i ülésén számolt be az Internacionálé, az angol, a csehszlovák és más párttal folytatott „informáló tárgyalásokról". Propper megbeszélései során kifejtette: „az országnak nélkülözhetetlen szüksége van a külföldi kölcsönre, de a kölcsönt csak egy demokratikus szabadságjogokat biztosító kormánynak lehet folyósítani". Propper szerint a „testvérpártok" az angol munkáspárt kivételével elfogadták álláspontját. Peyer Károly viszont arról tájékoztatta a frakciót, hogy hasonló célú külföldi útja előtt részletesen tárgyalt Bethlen miniszterelnökkel. A kormányfő tájékoztatta a kölcsön· ügyben folyó tárgyalásairól, és a kölcsön felhasználásával kapcsolatos ellenőrzés kérdéséről. Arról is szó volt, hogy a kisantant sem gördít akadályt már a kölcsön-ügyben, de követeli a kapcsolatok javítását, egyúttal sürgette, hogy a demokratikus ellenzék kapjon nagyobb beleszólási jogot a politika alakításába, és rendezze az emigrációs problémát.1 A parlamenti frakció résztvevőinek álláspontja erősen megoszlott az 1923 decemberi ülésen. Peidl és a hozzá csatlakozók álláspontja szerint a párt nem támogathatja a kölcsönkérést, ha az nem párosul a rendszer demokratizálásával. Egyesek úgy vélték, hogy azokat a kormányokat és pénzcsoportokat, amelyek a kölcsön megadásában közreműködnek, „meg kellene bélyegezni". Mónus Illés frakciólitkár, és vele a többség is — az angol munkáspárt véleménye alapján — helytelenítette, „céltalannak és károsnak" minősítette Peidlék álláspontját, mondván: „minden veszedelmet a pártra zúdítanának, anélkül, hogy bármi előny is származna belőle."2 0 1923 végén az angol és olasz kormány támogatásával, a legfőbb ellenző, a csehszlovák kormány „megtörésével" jórészt eldőlt a kölcsön ügye, s ez késztette az MSZDP vezetőségét arra, hogy a kormány sürgetésére 1924-ben Peidlt ismét Londonba küldje. Ennek oka feltehetően az volt, hogy a II. Internacionálé memorandumban tilktakozott a kölcsön megadása ellen, és ezt Bethlen az MSZDP- nek tulajdonította. Elutazása előtt figyelmeztette Peidlt, hogy ha a kölcsön meghiúsulna, akkor igen súlyos lépést volna kénytelen tenni a párttal szemben. Peidl tiltakozott a vád ellen, s ennek tisztázására és a kölcsön megadása ügyében vállalta az újabb londoni ulat. (Londonban tárgyalt Garamival, Vámbéry Rusztemmel, az angol, a német párt vezetőivel, a Szocialista Internacionálé képviselőivel, az angol kormány több tagjával.) A tárgyalások kedvező eredménnyel zárultak. Peidl közölte tárgyalófeleivel, hogy a párt nem emel kifogást a kölcsön törvényerőre emelése ellen, de ha a kormány a kölcsön terhét csak a dolgozókra akarja hárítani, akkor ez ellen tiltakozni fognak. A megbe-18 U.o. XI. kötet; Népszava, 1923. november 1. " Az utóbbi kérdésben sem Bethlen, sem Peyer véleményét nem ismerteti a jegyzőkönyv. PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. 20 U.o.
