Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 715 szélések során tisztázódott az is, hogy az MSZDP-nek nincs közvetlen köze az említett memorandumhoz, amit Bethlen a pártnak tulajdonított. Hazatérőben Peidl részt vett a Szocialista Internacionálé luxemburgi konferenciáján is, amely állást foglalt a magyar kölcsön ügyében is. Peidl londoni útját pozitívnak tartotta.2 Az MSZDP végülis — minden erőfeszítése ellenére — sem tudott érdemi eredményt kiharcolni a kölcsön, illetve a szanálás kérdésében a párt és a szakszervezetek javára. 1924. március 30- án a párt parlamenti frakciója hosszas vita után deklarációt fogadott el — amelyet egyesek elleneztek —, amelyben tudomásul vette a kölcsön elfogadását.2 2 Állást foglaltak abban is, hogy a kölcsön és a szanálás kérdésében nem a kisebbség által javasolt passzivitást, hanem a vitában való részvételt választják. Miközben a Népszava hallgatott a kölcsönt támogató deklarációról, április 3-i számában arról számolt be, hogy a parlamenti frakció „a legkíméletlenebb és legélesebb harcot folytatja a szanálási javaslatok népellenes tendenciái ellen".2 3 Az MSZDP-nek végülis tudomásul kellett vennie, hogy rosszul ítélte meg az ország külpolitikai helyzetét. Azok az elképzelések, hogy a kisantant, a francia kormány ellenállása, az angol munkáspárti kormány magatartása zátonyra futtatja Bethlen gazdasági stabilizációs programját, s ez bukáshoz, majd egy demokratikusabb kormány megszületéséhez vezethet, nem vált valóra. A párt így tulajdonképpen kudarccal került ki a kölcsön- „ügyletből". Ez részben egybeesett azzal az időszakkal, amikor Bethlennel belpolitikai vonatkozásban is éles összekülönbözésre került sor. Bethlen ugyanis a paktum nyilvánosságra hozásával fenyegetőzött, ami heves vitát váltott ki a pártvezetőségben. Végül a parlamenti frakció 1924. december 28-i ülése — Peyer ellenzése ellenére — a paktum nyilvánosságra hozása mellett döntött, amit végül Peyer is kénytelen voüt elfogadni.2 1924. december 31-én a pártvezetség nyilvánosságra hozta a sokat vitatott paktumot. 1925. január 26-án tárgyalta a II. Intrnacionálé vizsgáló bizottsága, a pártellenzék és a Világosság csoport Bécsben a paktum ügyét. 25-én Garam Ernő lakásán megbeszélést tartott a Bécsbe érkezett delegáció: Peidl Gyula, Peyer Károly, Propper Sándor, Farkas István, Jászai Samu, Kruppa Rezső, Szeder Ferenc, Weltner Jakab és Mónus Illés, valamint a házigazda és az ugyancsak emigrációban élő Buchinger Manó. A megbeszélés tárgya egyrészt a hazai ellenzéknek a pártból való kizárása, a paktum elbírálása, illetve az Internacionálé illetékességi joga a paktum ügyében. Buchinger, aki hajlandó volt. és Garami, aki nem kívánta támogatni, elítélték a paktumot és a kizárásokat. Garami és Buchinger szerint „nincs a világon olyan fórum, amely ez alól a pártot felmentené". Azt javasolták, hogy az aláírók mondjanak le vezetői beosztásukról, és ezzel a paktum ügyét le lehetne venni a napirendről. Peidl és Propper is kifejtették, hogy annak idején nem helyeselték, de tudomásul vették a paktumot, mert nem volt más választás. Peyer viszont kitartott a paktum helyessége mellett, és illetéktelennek tartotta az Internacionálét, hogy a „pártnak eme cselekedete felett Hogy mellelte, vagy ellene foglaltak volna állást, az nem derül ki Peidl beszámolójából. PI Arch. 658. f. 3/1. ó. e. A parlamenti frakció 1924. február 26-i ülése. 1, " U.o. A deklarációt a Népszava nem közölte. 23 Népszava, 1924. április 3. 24 PI Arch. 658. f. 3/1. ó. e.
