Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 713 értés alapján odahatni, hogy a háború a jövőben elkcrültessék". A későbbiekben is ebben látta a szociáldemokrata párt a Népszövetség legfőbb feladatát. Ugyanakkor sürgette a Népszövetség demokratizálását is, mégpedig oly módon, hogy „ne egyes kormányok", hanem parlamentek képviselete legyen, ahol az ellenzéki pártok bizalmi emberei is véleményt mondhatnak, másrészt, hogy hasson oda, hogy a résztvevő országokban is a demokrácia legyen az adott rendszer legfőbb alapelve.1

5 Az MSZDP vezetői a Habsburg restaurációs kísérletek kérdésében, valamint a Horthy-rendszer külpolitikai elszigeteltségből való kitörésének Olaszország irányában történő kísérletei kérdésében is hallaták hangjukat. Mindegyiket olyan veszélyes lépésnek tekintették, amelyek nem közelítik, hanem eltávolítják szomszédainkat az országtól. A kisantantot — vélték — a magyar külpolitika kiszámíthatatlansága, az ellene irányuló agresszív propaganda nemcsak eltávolítja, hanem szembe is fordítja Magyarországgal, és egyre szilárdabban összeforrasztja ellenünk. Magyarország csak „európai módszerekkel" lábolhat ki abból az elszigeteltségből, amelybe jórészt saját hibájából került1

6

— szögezte le Peidl a parlamentben Bethlen külpolitikájának bírálata során. „A nagy- és kisantant vasgyűrűvel fogják körül a legyőzött országokat — szögezte lc Peidl a parlament 1923. június 28-i ülésén —, és ennek a vasgyűrűnek ellenállhatatlan nyomása nem szűnhetik meg addig, amíg Franciaország bel- és külpolitikai irányzata meg nem változik." Ennek bevárására „nincs életerőnk, nincs időnk". Ezért a magyar külpolitikának és a rendszer egészének kell megváltoznia, hogy „az országgal szembeni jogos bizalmatlanság gyengüljön", illetve „megszűnjön". Nem elég, ha Bethlen a környező országokkal való viszony javításáról szónokol, ha ezeket a tettek nem támasztják alá.1

7 Az MSZDP külpolitikai kérdésekben kialakított áláspontját döntően befolyásolta annak felismerése is, hogy az ország gazdasági talpraállása külföldi kölcsönök nélkül aligha lehetséges. Kölcsönt pedig — vélték (és részben joggal) a szociáldemokraták —• a párt támogatása nélkül a kormány aligha kaphat. A párt viszont csak az esetben szorgalmazza a kölcsönfelvételt, ha a kormány — kompenzációképpen — teljesíti legfontosabb követeléseiket. Elképzeléseiket megerősíteni látszott, hogy a kölcsönfelvételi tárgyalások idején, 1923 őszén Angliában munkáspárti kormány alakult, és a francia szocialista párt is erős befolyással volt Franciaország kormányára. Másrészt a kormánynak a kölcsönügyben folytatott genfi tárgyalásai is arra figyelmeztettek, hogy a szomszédos országok — elsősorban Csehszlovákia — csak abban az esetben hajlandók támogatni az ügyet, ha — mint Peidl megfogalmazta — a-kormány „a bennünket környező országokkal olya viszonyt teremt, amelyek között ezek az országok a kölcsönt lehetővé tenni hajlandók". A cseh államelnök már többször kifejezte tárgyalási készségét a vitás, sőt a legkényesebb kérdések rendezésére, de Bethlen erre nem volt hajlandó. Bár Genf után a kölcsön „befejezett tény" volt, Masaryk és BeneS újabb megnyilatkozásai jelezték,hogy a kölcsön feltételei sokban függenek attól, hogy a magyar kormány „megváltoztatja-e valótlanságokon alapuló és mellékutakon járó eddigi külpolitikáját, amellyel szomszédainak csak ártani kíván." Peidl 15

Az MSZDP 1926-os pártgyűlésének jelenlése és dokumentumai. 16

Képviselőházi Napló (1922) IX. kölet. 156. o. 17

U.o. X. kölet 193-200. o.