Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
712 PINTÉR ISTVÁN A hazai pártvezetés távolmaradásában szerepet játszott az is, hogy a kongresszusra a Világosság csoportot is meghívták, és az ott képviseltette magát. A pártvezetés — bár nem fűzött nagy reményeket hozzá — tudomásul vette, majd később üdvözölte a Népszövetség megalakulását is. Ez a kezdeti bizonytalanság kifejeződött abban, hogy az első részletesebb értékelést a Népszövetség megalakulásáról a párt folyóiratában nem szociáldemokrata szerző, hanem Vámbéry Rusztem írta. A Népszövetséget Vámbéry is alapjában véve a „győztesek szövetségének" tekintette, hiszen azok érdekeit képviselte, és eleve „korcsszülöttnek minősítette azt. Helyeselte azt a szándékot, hogy az új nemzetközi szervezet „a jövőben megakadályozza a népek gyilkolását", szerinte azonban „aligha vannak meg azok az eszközei, amelyek elég hatékonyak" „a háborús fegyverkezés csökkentésére", „a vitás kérdések döntőbíróság útján való elintésézésre". Különösen alkalmatlan ez a szervezet arra — szögezte le Vámbéry —, hogy az igazságtalan békeszerződések során kialakult feszültségeket levezesse,1 s Európa helyzetét végre stabilizálja. A Népszövetség szerepével és benne Magyarország részvételével érdemben az MSZDP parlamenti frakciójának elnöke, Peidl Gyula a képviselőházban 1923. január 30-i beszédében foglalkozott részletesen. Egyetértett Magyarországnak a Népszövetségbe való belépésével, bár ő is leszögezte, hogy a szervezet „elsősorban a győztesek érdekeit képviseli". Ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy Magyarország számára az adott nemzetközi feltételek között nincs más eszköz, mint a Népszövetség, hogy az igazság érvényre juttatását megkísérelhesse. Nincs tisztában azonban a helyzettel az — hangsúlyozta Peidl —, aki ma magyar részről „túlzott reményeket" fűz a Népszövetséghez. Véleménye szerint a Népszövetségnek cl kellene fogadnia a II. Internacionálé berni konferenciájának alapvető nemzetközi megállapításait; mely szerint a tartós és igazságos béke legjobb megoldása mindenekelőtt a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való megoldása. El kell utasítani a határokra való minden olyan „erőszakos és leplezett annexion" alapuló döntést, amelyet akár katonai, gazdasági vagy történelmi jogon oldott meg, vagy akar megoldani. A berni konferencia határozata alapján Peidl a következőkben látta a Népszövetség fontos teendőit: biztosítani kell a népek azon jogát, hogy „sorsuk és állami hovatartozásuk felől maguk döntsenek"; vitás területekről a Népszövetség ellenőrzésével kell dönteni; biztosítani kell a nemzeti kisebbségek védelmét, mégpedig olyan szerződésekkel, amelyeket a Népszövetség és az állam alkotmányába felvesznek. Utóbbiban garantálni kell: zárt nyelvterületen a közigazgatási nyelv és a kultúra szabadságát; más népek közé beékelt kisebbségek esetében kultúrájuk és nyelvük szabadságát; új államok alakulásánál másokhoz való csatlakozásuk biztosítását; a Népszövetség „dönthessen népszavazás útján népek, néptöredékek határainak változtatása kérdésében".14 Az MSZDP az 1926-os pártkongresszuson foglalkozott meg részletesebben a Népszövetség kérdésével. Megállapította, hogy neve ellenére ez'nem a népek, hanem az államok szövetsége, mégis örömmel üdvözli, mert „a fegyverek és szuronyok... helyébe" a szervezet igyekszik „a diplomáciai tárgyalást tenni, és a kölcsönös meg" Szocializmus, 1922. november. Vámbéry Rusztem: A Népszövetség közgyűlés után. 14 Képviselőházi Napló (1922) IX. Kötet. 208. o.
