Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

710 PINTÉR ISTVÁN rúgják a nép önrendelkező jogát". Az egész szervezett dolgozó nép nevében „minden igazságérzetével" tiltakozik a megkötendő, s az országra kényszerített béke ellen. „Tisztában vagyunk azzal is — zárja mondanivalóját a Népszava cikke —, hogy minden erőszak megbosszulja magát, és még nem volt olyan erőszak, amelynek meg ne jött volna a reakciója." Az 1922-es választások eredményeként a képviselőházba jutott MSZDP parlamenti frakciója a párt nevében 1922. július 27-én elfogadott deklarációjában ugyancsak elítélte a trianoni békeszerződést, ami „nem megnyugvást, ellenkezőleg, újabb háború veszedelmét hordozza magában". A dokumentum hangsúlyozta, hogy az országot sújtó „rettentő szerencsétlenségért" elsősorban „a mindvégig megtartott merev osztályuralmi rendszer felelős", amely „elnyomott minden demokratikus törekvést", továbbá a bajok másik forrása a háború", amelyért a magyar nép nem felelős, csupán áldozat. Ezért Trianonért sem terheli semmilyen felelősség. A párt külpolitikai téren a parlamentben és azon kívül is fog munkálkodni, hogy „segítsen minden komoly és célszerű törekvést", amely a békeszerződés revízióját szolgálja. Ugyanakkor ellenez „minden újabb bonyoldalmakkal fenyegető, tehát céltalan, kalandos és veszedelmes vállalkozást."7 Az 1919-es berni konferencia határozatát, az 1922-es parlamenti frakció deklarációját megerősítette a párt 1922-es decemberi kongresszusa is. A korábbi megállapításokat még a következőkkel egészítette ki: „A népek hovatartozandóságát csak demokratikusan végrehajtott népszavazás döntheti el. Az MSZDP valamennyi ország szociáldemokratáival együtt küzd ezekért a követelésekért." A párt nemcsak a területi revíziót nem ismeri el, hanem „igazságtalannak és teljesíthetetlennek tartja" a jóvátételi követelést is, mert annak „erőszakos végrehajtása az ország gazdasági összeomlását vonná maga után". Ugyanakkor a pártgyűlés meggyőződése az is — szögezte le a kongresszus —, hogy az „ország csak akkor számíthat a békeszerződések revíziójára a nagyhatalmak részéről, ha utat nyit az ország demokratikus fejlődésének", és nem hoz újabb, a „rendszer reakciós, önkényuralmi jellegét" tovább erősítő intézkedéseket. Utóbbiban az MSZDP nem lehet partnere a kormánynak.8 Az MSZDP ugyanakkor azzal, hogy elfogadta a kormány által használt formulát, és „elszakított területekként kezelte" a szomszéd országokhoz került országrészeket, és hivatalosan elismerte a trianoni békeszerződést, a kisantantnak pedig „óvatosságot" ajánlott e területek hovatartozandóságát illetően, átmenetileg jelentős támogatást nyújtott a kormánynak a békeszerződés parlamenti elfogadtatásához.9 Az MSZDP külpolitikai helyzetelemzésében 1921-1923 között az a meggyőződés dominált, hogy a Bethlen kormány jövője nem stabil. Helyzetelemzésük szerint a nyugati demokráciák és az országot körülvevő kisantant gyűrűjéből csak egy demokratikus irányba forduló rendszer tud eredményesen kibontakozni. Megerősítette ebben őket a rapallói egyezmény, amely az orosz-német viszony rendezését szolgálta, és 6 Népszava, 1920. június 3. 'PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. A parlamenti frakció 1922. június 27-i úlése. A deklaráció itt található angol és francia nyelven is. 8 Az MSZDP 1922. pártkongresszusának jelentése és dokumentumai. Népszava, 1922. december 29. 9 PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. A frakció 1922. július 22-i ülésének jegyzőkönyve.