Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

Pintér István A KÉT MUNKÁSPÁRT KÜLPOLITIKAI KONCEPCIÓI A HORTHY-KORSZAKBAN Az ellenforradalmi rendszer kialakulása kezdetén, sőt, később sem igen volt egyik munkáspártnak sem érdemi, kiforrott, reális külpolitikai koncepciója. Az MSZDP lényegében az 1918-as polgári demokratikus forradalom egyszer már kudarcot vallott koncepciójára épített. Ebben a meggyőződésében átmenetileg megerősítette a Tanácsköztársaság utolsó heteiben július elejétől kezdődően a párt vezetőinek az antant megbízottaival folytatott tárgyalása, majd a proletárdiktatúra megdöntése után az antant azon állásfoglalása, hogy az MSZDP-t is a létrehozandó új hatalmi struktúra részének tekinti. Garami Ernő és más volt vezetők abban bíztak, hogy a proletárdiktatúrát követő kaotikus állapotok csak átmeneti jellegűek, és az antant támogatásával polgári demokratikus köztársaság jön létre. A párt új vezetőségének meggyőződése volt, hogy nélkülük a kibontakozás nem valósulhat meg, s az antant érdeke a demokratikus Magyarország s ebben a legális szociáldemokrata párt jelenléte. Erre engedett következtetni G. Romanelli, az olasz misszió vezetőjének felhívása,1 Clerkkel, az antant megbízottjával folytatott tárgyalások, s annak azon kijelentése, hogy „minden magyar részére biztosítani kell az összes polgárjogot, beleértve a szabad sajtót, a gyülekezési, a politikai véleménnyilvánítási szabadságot és az általános választójogon nyugvó szabad, titkos, pártatlan és demokratikus választásokat".2 Az MSZDP vezetőinek azonban rövidesen tapasztalniok kellett, hogy az antant megelégszik a pártnak a kialakuló rendszerben a „jelképes" jelenlétével, és nem ragaszkodik a hatalomban való részvételéhez. Garamiék gyorsan felismerték Clerk manôveçét, ezért Garami nem is akart tárgyalni Clerkkel, de „a pártvezetőség kényszerítette", hogy „meggyőződése ellenére" a tárgyalást folytassa vele. Garami elutasította a kilátásba helyezett miniszterséget is.3 A mind élesebben kibontakozó fehérterror és az antant imént említett manővere 1918 őszén az ország elhagyására késztette a szociáldemokrata párt 1918 előtti, vezetőgarnitúrjáját. Az úgynevezett második garnitúra, amely külpolitikai kérdésekben tapasztalatlan és járatlan volt — fokozatosan elfogadva a rendszert, amit a Bethlen-1 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történeléből 1919-1929 (továbbiakban Dokumentumok...) (Összeállította: Imre Magda, S. Mándi Magda, Szabó Ágnes) Kossuth Könyvkiadó 1964. 17. o. 2 Idézi Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Kossuth Kiadó, 1969. 43. o. 3 PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. A pártvezetőség és parlamenti frakció 1923. július 22-i együttes ülésésének jegyzőkönyve.