Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 705 második legnagyobb pártja volt — és a főként katolikus középrétegek közötti tényleges politikai befolyása. Továbbá erre a szerepre predesztinálta az a tény is, hogy szilárdnak tűnő kormánytámogató álláspontját konzervatív-szociális reformpolitikával kombinálta, így az adott kormányzati szisztéma zavarai esetén — főként, ha ezek a zavarok szociális forrásból táplálkoznak — egy új, kormányképes politikai többség kialakulásának centruma lehetett volna. A pártnak és tágabb értelemben a politikai katolicizmusnak ez a szerepe az évtized fordulóján kibontakozó gazdasági válság közepette még egyértelműbbé vált. így volt lehetséges, hogy az 1931. évi országgyűlési választásokon a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt nemcsak megőrizte pozícióit, hanem mandátumainak számát eggyel növelni is tudta; 35-ről 36-ra emelkedett a kereszténypárti képviselők létszáma. A „siker csúcsain" azonban kitűnt, hogy az adott politikai struktúrában a bethleni kormányzati válság közepette nem a keresztény (keresztényszociális) irányban való nyitás zajlik le, hanem a hagyományos uralkodó csoportok és a dinamikus középrétegek közötti közeledés, majd Gömbös idején ezek összefogása eredményeként a hatalomnak az össznemzeti-nacionalisla és a diktatórikus irányban történő megújítása következik be. Ebben pedig a keresztény pártnak és a politikai katolicizmusnak már nem lehetett szerepe. Jenő Gergely: LA RESTRUCTURATION DU CATHOLICISME POLITIQUE PENDANT LA PREMIÈRE MOITIÉ DE LA STABILISATION BETHLENIENNE (Résumé) Après les révolution de 1918-1919, suivies par la contre- révolution, la stabilisation politique entamée par le gouvernement du comte István Bethlen mit en place une structure politique foncièrement conservatrice, basée sur le parlementarisme constitutionnel. Un rôle important y fut joué par les Eglises chértiennes et notemment par l'Eglise catholique très active dans la vie publique, qui entendait renforcer son influence dans la société par l'intermédiaire des partis politiques chrétiens. Contribuant activement à la stabilisation bethlenienne, dans laquelle il assumait un ôle d'organisateur et de conservateur de système, le catholicisme politique connut une phase de restructuration entre 1923 et 1926. Il en était grand besoin car les partis chrétiens avaient rejoint la contre-révolution et représentaient la soi-disant „ligne chrétienne" et comme tels ne pouvaient être intégrés dans le nouveau modèle. Bethlen a commencé son action par écarter du pouvoir les légitimistes extrémistes (les „karliste»'·'), puis il les a même éloignés de la vie publique et du Parlement (ce qui lui était facilité par les „tentavies royales" de 1921). Ensuite, il a relégué les éléments petits bourgeois et populistes du camp politique chrétien dans une position de défense, pour les faire basculer par la suite dans l'opposition. Résultat: la création, en mai 1923, du Parti National des Socialistes Chrétiens, qui adopte une attitude d'opposition vis-à-vis le gouvernement. Dès la fin de la même année, vit le jour, cepedant, un parti chrétien conservateur, mais modéré, qui entend collaborer avec Bethlen et son parti formant le gouvernement et ne se refuse même pas aux responsabilités gouvernementales. Il s'agit du Parti Chrétien National Econimique qui comprend l'aile chrétienne-sociale modérée qui comprend l'aile chrétienne-sociale modérée du Pari Populaire Chrétien d'avant 1918, le groupe politisé des aristocrates agrariens catholiques, ainsi que les représentants au Parlement du Parti Chrétien Numicipal de la capitale. Suite à cette évolution, au milieu des années 1920, on vit s'activer sur la scène politique trois partis chrétiens: 1/ le Parti Chrétien-Socialiste d'opposition; 2/ le Parti National Chrélien Economique qui soutient le gouvernement et 3/ le Parti Chrétien Municipal, limité à la capitale, dont il contrôle la direction, mais qui soutient le gouvernement même dans la politique nationale.