Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 697 az ország polgárságához. A hangsúlyozottan pártpolitika feletti megszólítás a polgári rétegekhez szólt. A programatikus nyilatkozatban a „gazdasági és szociális újjáépítés munkáját" állították középpontba, mint össznemzeti feladatot. A párt magatartásáról elmondták, hogy „Pártunk a történelmi joghoz és igazsághoz szigorúan ragaszkodva elszántsággal és mérsékelt bölcsességgel akarja mérlegelni külső és belső problémáinkat, hogy az országnak erőszakos rázkódtatásoktól ment fejlődést biztosíthasson."6 8 A rendpárti jelleget nem a kormányhoz, hanem a rendszerhez való ragaszkodással kötötték össze. „Nem vagyunk dogmatikusan ellenzékiek vagy kormánypártiak. Független, saját célú és jellegű párt vagyunk, amely szabad elhatározással úgy szolgálja programja szerint megbízóit, ahogy azt az ország érdekében adott esetben a legmegfelelőbbnek tartja." Ezen a politikai alapon azután a kiáltvány néhány mondatban összegezte a keresztényszocialista és a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt már 1923-ban megfogalmazott követeléseinek lényegét. Λ kiáltványt a párt valamennyi nemzetgyűlési képviselő tagja aláírta.69 A magyar parlamenti szokások szerint a költségvetési általános vita jelentette az alkalmat a képviselőknek a kormánypolitika értékelésére és saját politikai programjuk kifejtésére. 1926 áprilisában érthetően a frankügy állt még mindig a vita középpontjában. A KGSZP részéről elsőként a keresztényszocialista Griger Miklós plébános fejtette ki véleményét, amelyben mindenért, még a frankügyért is Trianont tette felelőssé, és a keresztényszocialisták nevében biztosította a kormányt támogatásukról. A szociális kérdések mellett a revíziót és az irredentát állította programja középpontjába. „Külpolitikánk ceterum censeoja a trianoni békeszerződés revíziója kell, hogy legyen" —jelentette ki.7 0 Griger kimondhatta azt, ami a kormányzat és a rezsim célja is volt, de amiről Bethlennek ekkor még hallgatnia kellett. Griger a „Hungária irredenta" jelszóban látta egy újtípusú nemzeti összefogás megteremtésének lehetőségét. Ebben a helyzetben Haller Ist\>án, a keresztényszocialisták politikai vezére a figyelmet a marxista veszélyre, a szociáldemokrata és kommunista mozgalomra irányította. Ez az elterelő művelet egyben lehetőséget kínált a keresztényszocialista pozitív program kifejtésére. A helyzetelemzésből egyfajta diktatórikus hatalom igenlése következett. Haller szerint ugyanis a parlamentarizmus elveszítette korábbi súlyát. Szerinte nem igaz az, hogy a marxizmus megbukott. „A bolsevizmus tanulságai ellenére is nekem az a véleményem — mondta —, hogy Európában és általában a világon még nagyon sokáig lesznek tömegek a marxizmus álláspontján...", tehát komoly veszélyként kell számolni vele.7 1 Haller a korábbiakhoz képest meglepő toleranciát mutatott a szociáldemokrácia iránt. A sommás elítélés helyett elvi kritikát adott, a gyakorlati szociális gazdasági érdekvédelem terén viszont az együttműködés és találkozás szükségességét hangoztatta. A német Zentrum Partei-re hivatkozott, amely a szociál-68 Budapesti Hírlap, 1926. április 18. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt kiáltványa az ország polgárságához. 69 Ettől kezdve a keresztény párt szociális programjának gerincét a keresztényszocialisták addigi programjának átvétele képezte. TM NgyN 1922/XLI. k. 535. ü. 1926. április 22. 283. p. 71 Uo., XLII. k. 539. ü. 1926. április 27. 7. p.
