Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
698 GERGELY JENŐ politika terén együttműködik a szociáldemokrata párttal. Magyarországon is „igenis kell, hogy nem egyszer megtaláljuk azt a közös érdeket, amelyet a munkásság szociális érdekének javára kölcsönösen és együtt támogathatunk."7 2 A szociális bérkövetelések, munkaidő- követelések, egészségügyi követelések, kulturális követelések, szabadságjogok, szervezkedési szabadság követelése azok a konkrét pontok, ahol a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták találkoznak. „Ami engem a szociáldemokrata párttól elválaszt, az kétségkívül elvi meggyőződésem" — mondta Haller. Az antagonizmus tehát világnézeti alapozású, és ebből következik harcuk a szociáldemokrácia ellen, s ezért törekednek arra, hogy hatóköréből a munkásságot kivonják. A KGSZP programját már az elkövetkezendő parlamenti választásokra tekintettel fogalmazta meg, és egyes képviselőinek beszámoló gyűlésein a választókerületekben, főként vidéken népszerűsítették azt.7 3 1926. július 4-én Sopronlövőn a kerület képviselőjeként Zichy János gróf pártelnök ismertette a KGSZP programját és politikai irányvonalát. Zichy szerint azért volt szükség a KGSZP megalakítására, hogy a „parlamentben olyan párt legyen, mely egyrészről támogatja a kormányt, ha az teljesíti a maga kötelességét, de egyúttal játssza a szigorú ellenőrző és kritizáló ellenzék szerepét is, ha a kormány arra rászolgál. Hogy legyen még egy erős párt, mely akkor, ha a kormány mai pártja már nem tudná teljesíteni kötelességét, módot nyújtson az államfőnek arra, hogy a hatalmat jobboldali pártra ruházza, hogy balra ne tolódjék el a politika iránya. Ez a párt készen áll, de tolakodás nélkül és nem minden áron akar a hatalomban részesülni, csak kötelességét teljesíti, és segíteni akarja a kormányt nagy munkájában."7 4 Ez egyértelmű és világos meghatározása a KGSZP funkciójának és politikai krédójának, ami különösen aktuális volt a frankügy közepette. A keresztényszocialisták tehát egy ilyen politikai alternatíva szolgálatában voltak kénytelenek feladni különállásukat. A párt különbözőségét a kormánypárttól a jogfolytonosság és a legitimizmus jelentette, ennél markánsabb véleménykülönbség nem létezett. A magángazdálkodás szanálása, a frankügy mielőbbi lezárása közös programjuk volt. A KGSZP a bethleni koncepciónak megfelelően a középút politikáját követte, a konstruktív építő munka előtérbe helyezését hangoztatta a kritika helyett. „A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt hálátlan szerepre vállalkozott, amikor a kormány és az ellenzék közé ékelődött — mondta Zichy gróf —, mert a magyar ember két dolgot szeret: vagy a hatalomban részesedni, vagy kedve szerint kiabálni. Ez a párt egyiket sem teszi, hanem a mai helyzet tekintetbe vételével becsületes és objektív politikát csinál."7 5 Ez a sem nem kormánypártiság, sem nem ellenzékiség, hanem a hatalom tartalékának funkciója, amely a bethleni korszakban a kormánytámogatás felé csúszott el, hiszen a párt Vass révén koalíciós partner volt, tehát a hatalom és a kormánypolitika minden ódiumát magára vállalta. A tartalék- kispadról azonban belátható időn belül sem jutott a 72 Uo., 8. p. 73 Ennek nyitányát Czettler Jenő 1926. június 7-i jászjákóhalmi beszámoló gyűlése jelentette. Nemzeti Újság, 1926. június 8. 74 Nemzeti Újság, 1926. július 6. 75 Uo.
