Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
696 GERGELY JENŐ resztény párt számára a frankügy bizonyos értelemben figyelmeztetés volt arra nézve, hogy jobban hangsúlyozza autonómiáját és a kormányzattól való különállását, s a kormánytámogatással egyidejűleg legalább akkora súlyt helyezzen a kormány „ellenőrzésének" funkciójára. Ez ugyanis az a helyzet volt, amikor a kormányzat kompromittálódása mellett a kormányképes keresztény párt megőrizte erkölcsi tisztaságát, tehát egy esetleges válság esetén hatalomra kerülhetne. A keresztényszocialista politikusok Haller Istvánnal az élen, ellenzéki különállásuk feladása után is a bethleni konszolidációban a rendszer liberalizálását és a keresztény nemzeti program feladását látták, sok vonatkozásban, legalábbis ami az ő vívmányaikat és pozícióikat illeti, joggal. így éppen akkor, amikor 1926-ban napirendre került a numerus clausus felfüggesztése, jelent meg Haller István „Harc a numerus clausus körül" című brosúrája. ~ A törvény szellemi atyja a numerus clausus revíziójában a fent említett folyamat csúcsát látta, és igyekezett mozgósítani a nacionalista és antiszemita közvéleményt. A KSV lapok nemcsak népszerűsíthették és hirdették a könyvecskét, hanem külön körlevélben is ajánlották olvasóiknak.66 A kétségkívül jó szónok és gyors tollú publicista Haller István a politikai publicisztika eszközeivel folytatta a kurzus-keresztényszocializmus politikai utóvédharcait. Haller egzisztenciális fennmaradását is szolgálta volna az 1926-ban útjára indított ,A keresztény politika kézi könyvtára" sorozat, amelynek 1. köteteként (és egyben utolsóként) jelent meg A keresztény politika című könyve.6 7 Haller akkor hangoztatta a keresztény politika szükségességét, amikor a hatalom birtokosai erről már mélyen hallgattak, és az általa bírált „zsidó liberális" tőkével szövetkeztek. Haller okfejtésében nem sok nóvum található, az a katolikus szociális és politikai doktrína népszerű összefoglalása. Először a liberális kapitalizmus kritikáját adja, az eszmei és a gazdasági-politikai liberalizmusét, amelynek kárvallottai a tradicionális rétegek, nyertesei pedig a zsidó kapitalisták. A kritikai elemzésbe bevonta a marxi szocializmus bírálatát is, mint a liberalizmusra adott, helytelen válaszét. A keresztény társadalmi és politikai elméletet az evangéliumok és szociális enciklikák mellett egy aktualizált reformkonzervativizmusból merítette. Amikor a keresztény politika konkrét teendőiről, a programról van szó, első feladatnak a pénzügyi emancipációt, a külföldi, nemzetközi „zsidó" tőkétől való függetlenedést sürgette (népszövetségi és egyéb kölcsönök); második helyre a zsidókérdés megoldását tette, a hazai zsidóság gazdasági, pénzügyi és kulturális pozícióinak megnyirbálását. A munkásságért folytatandó harc alatt annak a szociáldemokrácia befolyása alóli kivonását és a keresztényszocialista táborba vitelét, s az egyházhoz való visszatérítését értette. Amikor pedig több önálló egzisztenciát akart, akkor a kisbirtokos, kistulajdonosi és kispolgári középrétegek pozícióinak védelmét sürgette. Ez a program magának a keresztényszocialista párt programjának népszerűsített és kifejtett változata volt. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt parlamenti frakciója 1926. április 17-én alakult meg az Országház épületében. Az alakuló értekezletből kiáltványt intéztek 65 Halter azért írta meg e könyvel, mert annak idején. 1920-ban az ő kultuszminiszterségének volt egyik „vívmánya" a numerus clausus. 66 EPL Cat. 44/3533-1926. 67 Bp. 1926. Apostol nyomda rt.
