Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 695 26 parlamenti képviselővel rndelkezett. Az új párthoz egyelőre nem csatlakozott Griger Miklós plébános, az egyik legtekintélyesebb keresztényszocialista politikus. A KGSZP ekkori 26 képviselője közül legtekintélyesebb, kétségtelenül a legitimista-arisztokrata-agrárius konzervatív „grófi csoport" volt: Apponyi, Cziráky, Jankovich- Bésán, Károlyi és Zichy grófok (5 fő). Hozzájuk állt közelebb a volt néppárti-keresztényszociális csoport, amelyben voltak részint agráriusok, részint lateinerek: Bartos, Bozsik, Czettler, Ernszt, Frühwirth, Homonnay, Huszár, Mátéffy, Vargha és Vass (10 fő). Ez az irányzat volt számszerűen a legnagyobb, és erejét az adta, hogy ide tartozott a párt kormánybeli reprezentánsa, Vass József prelátus, kalocsai nagyprépost is. A KKP-hoz, a Wolff- párthoz sorolható: Buday, Csilléry, Petrovácz és Wolff (4 fő). Bár számszerűleg ez volt a legkisebb csoport, növelte befolyását, hogy a főváros az övék, és nekik voltak a legszorosabb nexusaik a jobb- és szélsőjobboldali politikai csoportokkal. Végül a negyedik csoportot a keresztényszocialisták képezték: Benárd, aki nemrég csatlakozott hozzájuk, Csik, a két Haller, Láng, öttevényi Szabó és Szabó József (7 fő). Ez a keresztényszocialista irányzat bázisát a lassanként stabilizálódó keresztény szakszervezetekben találhatta meg, és elsődlegesen az ő érdekeit próbálta képviselni a párton belül. A pártfúzió befejező aktusaként a KGSZP 1926. február 24-én értekezletet tartott, amelyen betöltötték a pártelnöki funkciót, és elfogadták a párt új szervezeti szabályzatát. Elnökké egyhangúlag gróf Zichy Jánosi választották meg, melléje 7 tagú végrehajtó bizottságot választottak: Czettler Jenő egy. tanár, Ernszt Sándor prelátus kanonok, a párthoz ekkor már csatlakozott Griger Miklós plébános, Haller István, Huszár Károly v. min. elnök, az ΟΉ elnöke, Vass József népjóléti miniszter, prelátus kanonok és Wolff Károly személyében.61 A vezetőség személyi összetétele tükrözte a pártot alkotó frakciókat: Czettler, Emszt, Huszár és Vass a régi néppárt vezető voltak; Griger és Haller a keresztényszocialistákat képviselték, Wolff pedig a Keresztény Községi Párt vezéreként került a bizottságba. A párt jellegét jól érzékelteti, hogy Zichy és Czettler az agrárius irányt, a három pap, Ernszt, Griger és Vass az egyház közvetlen érdekeltségeit, Haller, Huszár és Wolff a keresztény kispolgárság és a középrétegeket reprerezentálták. Az 1920-as évek közepének legnagyobb szabású politikai botránya — és bizonyos értelmében a rendszer stabilitásának próbája — az ún. frankhamisítási ügy volt.6 2 A bűntény nyilvánosságra kerülésekor a kormánypárt — az Egységes Párt — és a KGSZP pártközi értekezleten megállapodtak abban, hogy a kereszténypárt ezt az ügyet nem használja fel a kormány ellen, és továbbra is biztosították Bethlent támogatásukról. A párt nevében Ernszt Sándor a parlamentben úgy nyilatkozott, hogy az üggyel kapcsolatos parlamenti csatározások elvonják a figyelmet a tényleges munkáról, és ennek mielőbb véget kell vetni.6 3 Zichy gróf felolvasta a parlamentben a KGSZP frankügyben tett deklarációját. Ennek lényege az volt, hogy a kormány nem bűnrészes, és bírálata abban merült ki, hogy a kormány „felületesen járt el".6 4 A ke-61 Nemzeti Újság, 1926. február 26. 62 A frankhamisítási ügyről első kézből ad információkat „Páter Zadravecz titkos naplója". Szerk.: Borsányi György. Bp. 1967. Kossuth K. 63 NgyN 1922/XLI. k. 534. ü. 1926. április 21. 245-249. p. 64 NgyN 1922/XL. k. 519. ü. 1926. március 17. 253. p.
