Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
64 ENGEL PÁL Bécsi finomságú dénárokról először I. Károly 1330. évi pénzverési utasításából értesülünk, amelynek kivonatát Ung megyéhez intézett parancsa tartotta fenn. Ebből megtudjuk, hogy az új pénz — amelyhez hasonló lehetett persze az előző években is — „harmadik égetésű" volt, és tíz penzát vertek egy márkából. Ugyanennyi volt egy finom ezüst márka átváltási ára is, amiből kitűnik, hogy a pénzből valójában egyharmaddal több, azaz 15 penza ért egy finom ezüst márkát.1 " Mivel megállapítható, hogy a kamaraszerzödések (a dénárok vonatkozásában) mindig a teljes súlyú budai márkát értették marca fini argenti alatt, ismerjük az 1330. évi pénzlábat: 400-at vertek egy budai márkából, tehát egy dénár színsúlya 0,40923 g (245,5378/600), nyerssúlya pedig 0,61384 g volt. Ez nem volt véletlen, mert az új dénár a báni dénárok súlyához igazodva készült. Értéke pontosan a fele volt az 1323-ban vert királyi banalisnak, a súlya pedig a Mikes bán-féle szlavóniai dénárok színsúlyával volt azonos. Erdélyben az 1330-as évek elején „új báninak", (novus banalis) nevezték, megkülönböztetésül kétszeresétől, az 1323. évi „régi" bánitól. Legközelebb 1335—36-ból van ismét biztos adatunk a királyi pénzre. Egy márkából mindkét évben egyformán 14 penzát (560 db) kellett verni, egy dénár színsúlya tehát 0,43846 g volt (245,53778/560), a nyerssúlya pedig 0,65769 g (3/2 χ 0,43846). Az ezüstértéknek megfelelően hét dénár ért egy magyar garast (7 χ 0,43846 = 3,06922), a beváltási árat és ezzel a fizetőmárka árfolyamát azonban az addigi gyakorlattal szakítva 7%-kal magasabban állapították meg: 9,333 (14 x 2/3) helyett 10 penzában.154 Másszóval a dénárt a forgalomban 7%-kal magasabb névértékkel ruházták fel. Ezért 1335-ben a rendelethez egy szokatlan záradékot is hozzáfűztek: „Amiképp pedig kis dénáraink a budai márka számítása szerint megnöveltetnek, olyképpen az egész országban megnövelhetök. azonban e kis dénárok száma nem haladhatja mega 13 penzát [520db], ezt szigorúan megtiltjuk."155 Ezt valószínűleg úgy kell értenünk, hogy a fizetőmárkára a helyi márkasúlyok arányában mindenütt szabad volt 7%-kal többet számítani, de oly módon, hogy a márka értéke sehol se haladja meg az 520 dénárt. Az 1338—1342. évi királyi dénárokról már szóltunk a báni dénárok tárgyalása során, és láttuk, hogy azonosak voltak az egyik banalisnak nevezett, 0,51154 g 153 Parvos autem denarios fabricari faciet [t. i. comes camere] tertie combustionis, incidendo de una marca decern pensas et dando ex eisdem similiter decern pensas pro marca fini argenti (DI. 31216. Kiadta Hóman: KR. 258-259). A kamarai egyharmadról Id. a 2. fejezetet. 154 1335: Parvos quidem denarios faciet tertie combustionis, incidendo de una marca 14 pensas, in cambio vero ex eisdem pro una marca dabuntur decern pense (DRH. 86): 1336-ban a különben szó szerint egyező szöveg második fele két lényeges kiegészítést tartalmaz: ... in cambio vero ex ipsis pro una marca communi dabuntur 10 pense et pro quolibet grosso Septem parvi Jenarii (DRH. 91, ahol azonban a communi szó betoldása nincs feltüntetve). 155 Qui quidem denarii nostri parvi quemadmodum ad compotum marcarum Budensium augmentantur, ita per totum regnum nostrum possint augmenlari, sed numerum 13 pensaruni marca ipsorum parvorum denariorum transcendere non possit, quod firniiter inhibemus (DRH. 86).
