Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 65 színsúlyú pénzzel. Az 1338. évi szerződés egynek tekintette őket a „széles" bécsiekkel."6 Nagy Lajos első ismert pénzét az 1345. évi — sajnos, egyben az utolsó fennmaradt — kamaraszerződés írja le, amelyből megtudjuk, hogy már 1344-ben is ugyanezt a pénzt verték. Lehet, hogy azonos volt azzal az új pénzzel, amelyet a király 1343-ban bocsátott ki.15

7

8,5 penza (340 db) nyomott belőle egy budai márkát, nyerssúlya tehát 0,72217 g, színsúlya pedig 0,48145 g volt. Árfolyamát azonban hozzáigazították az új garasokéhoz oly módon, hogy 340 helyett 336 érjen belőlük egy fizetőmárkát158

és hat dénár érjen egy garast, ténylegesen tehát az új pénz 0,48718 g ezüstértékben forgott, azaz az ezüstértékénél mintegy 1 %-kal magasabb névértékben. 504 ért belőle egy budai márkát és a hivatalos kurzus szerint 126 (504/4) egy aranyat. Lajos 1351. évi törvényekor még ugyanez a pénz volt érvényben.159

Ugyancsak 1351-ben egy pápai követ Nyitrán és Veszprémben találkozott vele, ekkor 90 ért belőle egy forintot, mivel az aranyforint ára időközben 12,5 garasra zuhant le.16

0 Ettől fogva az 1360-as évekig távolról sincsenek ilyen pontos ismereteink a királyi dénárok súlyáról és piaci értékéről. Az ekkori pénzviszonyok alakulásának feltérképezése még jórészt a jövő kutatás feladata. 1359 körül egy másik pápai küldötti elszámolás szerint olyan dénár forgott Magyarországon, amelyből valamivel kevesebb, mint 8 ért egy cseh garast,16

1

az ezüst árfolyama tehát valahol 0,45—0,5 g körül lehetett, és így könnyen lehet, hogy azonos volt az 1345—51 között vert pénzzel. 1362—66-ban kitűnő minőségű dénárok bukkannak fel, amelyekből 100-at számítottak egy aranyforintra.162 156

in maiori denario tantum érit de argento, quantum in lato Vienense bene ponderato (DRH. 96); az előírás szerint a minőségüket is in combustione 40 Vienensium et totidem novorum denariorum kellett ellenőrizni (uo. 99). 157

1343: denarios seu monetas nostras de novo fabricates (Α. IV. 349). 15R octo pense cum dimidia unam marcam ponderabunt is statera, et octo pense ac 16 denarii ... current pro marca mercimoniali (DRJH. 119). 159 1351: cum tribus grossis in nostra camera cudendis, quorum grossorum unus sex denarios camere nostrc in valore et quantitate sex latorum Wyennensium valeat et ipsorum grossorum quatuordecim unum fertonem faciant (DRH. 131). 160

1351: computando tlorenum per 90 den (Vat. 1/1.446); 11 M (4400 d.)=49 flor. minus 10 den és 2,5 M (1000 d.)= 11 flor.+ 10 den, amiből 1 fl.=90 d. A márkát mindkét esetben 400 dénárral számolta (Vat. I/l. 450). Az aranyárra Id. a 4. fejezetet. 161

8 den de Ungarie qui valent 1 grossum Boemicalem et modicum plus, forte I den (Vat. I/l. 452). 162

1362, Zágráb: marca bonorum denariorum regalium nunc currentium (Smic. XIII. 208); 1363, Valkó: pro quolibet floreno singulos 100 denarios nunc présentes computatos (Dl. 5213); 1364, Somogy: unum florenum auri seu 100 denarios monete pro tempore currentis (P. II. 500); 1364, Selmecbánya: flor per viginti quinque [sc. grossos] pro uno quolibet (Fejérpataky 3); 1365. végén Szlavóniában még ebben a jó dénárban számítják a márkát (marca bonorum denariorum regalium nunc currentium, Smic. XIII. 473), sőt előfordul 1366. VIII. 20. is (flor. aureis ... pro quolibet floreno 100 denarios (Veszp. Reg. 602. sz.). Valószíniíleg ugyanerre vonatkozik 1362, Valkó: pro 4 marcis et uno fertone ac 3 ponderibus alborum denariorum (Dl. 5124). Ez lehetett az a pénz, amelyet Szent László képe díszített, és igen finom (15/16 finomságú) ezüstből készült (Huszár i. m. 61-63). A numizmatikusok véleménye szerint 1358-70 között volt forgalomban, de ezt az időt a pénztörténeti adatok alapján le kell szűkítenünk kb. az 1360-65 közötti évekre.