Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 63 A 14. század első felében banalisnak nevezett pénzek közül utolsóként az „esztergomi bániakról" kell még szólnunk. Egyedül ezek nem illettek bele az egyébként jól bevált garas-computusba. Nyilván sem a cseh, sem a magyar, sem a „báni" garas nem volt osztható velük, ezért a tizedszedők azt a keveset, amit beszedtek belőlük, a végelszámoláskor (1342) számítási márkákba foglalva külön „árucikként" vették számba. Egy ilyen „márkát" (marcha banalium Strigoniensium), mint az elszámolás többi tételénél is, a budai számításnak megfelelően 56 „garasnak" fogtak fel, a „garas" pedig nyilván hat dénárt jelentett, ahogy Budán szokás volt, azaz egy-egy ilyen márka 336 esztergomi dénárt tett ki. Azt, hogy sajátos pénzlábú érmékről volt szó, onnan lehet tudni, hogy az esztergomi „dénárgarasnak" más volt az ára, mint akár a cseh, akár a magyar garasoknak. Míg azokból 15,5, ezekből meg 18 garas ért 1342-ben egy aranyat, addig az esztergomi „garasokból" 17-et adtak el egy forintért.152 Ebből arra következtethetünk, hogy egy esztergomi „garas" nagyjából a cseh garas 15,5/17 részét (3,19820 g) érte, egy esztergomi dénár színsúlya tehát 0,53 g körül lehetett (3,1982/6). Megpróbálhatjuk megkeresni ennek a rejtélyes, a bániak rendszeréből súlya szerint „kilógó" dénárnak a pénzlábát. A lehetséges változatokat sorravéve úgy tűnik, hogy leginkább egy 204,6 g körüli márkasúly jöhet szóba, amely 384 esztergomi dénár (és 64 „dénárgaras") ezüstértékének felel meg. A magyar márka 7/8 része ugyanis 204,6148 g, 384 dénár pedig az előbbi 0,533 g — nyilván hozzávetőleges — súllyal számolva csaknem pontosan ennyit, 204,67 g-ot ad. Mármost amennyiben az esztergomi pénzt 7/8 finomságú ezüstből verték, úgy 384 db nyerssúlya éppen egy magyar márkára rúgott. Mindezek alapján végül is több-kevesebb bizonyossággal kimondhatjuk, hogy az esztergominak nevezett báni dénár színsúlya pontosan 0,53285 g (204,6148/384), nyerssúlya pedig valószínűleg 0,60897 g volt. 6. Királyi dénárok A királyi pénzverés alakulását csak 1323-tól, az országegyesítés müvének befejezésétől kezdve van módunk fő vonalaiban nyomon kísérni. Azt, hogy I. Károly uralkodásának első két évtizedében a báni dénárokon kívül volt-e más hazai pénz forgalomban, nem tudjuk megállapítani. 1323-ban a király, mint láttuk, 0,818 g színsúlyú báni dénárok verését rendelte el. 1330 előtt azonban a kamara áttért a bécsi típusú dénárok verésére. Ez mindenekelőtt a dénárezüst finomságában jelentett változást. Míg a báni típusú pénzeket általában 7/8 (0,875), esetleg 15/16 (0,9375) finomságú ezüstből verték, a bécsi pénzek a 12. század óta „harmadik égetésűek", azaz 0,666 finomságúak voltak. 152 1342: a végelszámoláskor a 12 marche banalium Strigoniensium 39 aranyért és 9 magyar garasért kelt el, dando pro quolibet floreno 17 grossos et marcain pro 56 grossis computato (Vat. 1/1. 431).
