Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
62 ENGEL PÁL Ezek után érthető, hogy a pápai tizedszedők 1338—42 közötti elszámolásaikban sehol sem említik az ekkor forgalomban lévő királyi pénzt. Ezt 1338-ban kezdték verni, és pénzlábát először az ez évi kamaraszerződés határozta meg olyképpen, hogy 12 penzának (480 db) kellett belőle egy budai márka ezüstöt érnie.14 3 1342-ben, amikor egy újabb szerződés ezt megismételte, megtudjuk, hogy 1338 óta minden évben ezt a pénzt verték.14 4 Mivel 245,53778/480 = 0,51154, nyilvánvaló, hogy ez volt az a „báni" pénz, amelyből a tizedszedők pontosan ugyanezekben az években hatot számítottak egy magyar garasra, és amellyel a budai márkát számolták. Kizárólag a Szerémségben létezett 1332—42 között egy olyan banalis is, amelyből hetet vettek egyenértékűnek egy garassal,14 5 vagy ahogyan egy-két esetben írták: pondussal.14 6 Bizonyára ez volt az a dénárfajta, amelyet ugyanebben az időben „szerémi pénzként" (moneta Sirmiensis) is emlegetnek.14 7 A cseh garasra nyolc jutott belőle. 14 8 A magyar garasból számítva azt kapjuk, hogy a szerémi báni színsulya 0,43846 g (3,06922/7) volt, ami történetesen ugyanannyi, mint az ekkortájt ( 1335—36) vert „bécsi" (2/3) finomságú királyi dénároké, és pontosan fele a régi báni dénárénak (0,87692/2).149 Ebből azt gyaníthatjuk, hogy a „szerémi pénz" voltaképp nem volt egyéb, mint a „jó" bániak megkettőzése, vagyis ugyanabban a minőségben, de fele súllyal készült. Valóban, forrásaink az 1340-es években a szerémi számítású márkát „jó és duplikált dénárokban" számolják, és a szomszédos Valkó megyében is ugyanez a computus dívott.150 Ha így van, még az is feltehető, hogy a szerémi bániakat nem az újabb 7/8, hanem a hagyományos 15/16 finomságban verték, azaz kicsinységük ellenére igen jó pénznek számítottak. Nyerssúlyuknak ez esetben 0,46769 g-nak kellett lennie, és csakugyan ismeretes egy ritka kisdénár ebből az időből (C. Ν. H. II. 42), amelynek súlyátlaga mindössze 0,43 g, finomsága azonban kb. 0,85, tehát nem nagyon marad el a régi bániak 0,9375-ös finomságától.151 dai garas értékil volt. 100 itteni márka, azaz 24 000 dénár budai pénzben 4000 garas lévén (71x56+24), ebből I gs.=6 d. Magyar garasban számolva I d.=0,51154g. 141 octo pense ex eisdem marcam ponderabunt, ami az előírt bécsi (2/3) finomság mellett márkánként 12 jrenza eziistsúlyt jelent (DRH. 96). de una marca fini argenti 12 pense incidentur et octo pense ex eisdem et non plures unam marcam ponderis Budensis in statera ponderabunt: ... ex eisdem tarn denariis novis, quam annorum preteriti, tertii et quarti camere monetis, quia ipsos ... in suo esse cursu et cambio remanere volumus ... (DRH. 107, 108). 145 1332-1337: Vat. I. 175-177; 1338-1342: uo. 411-414. 146 1332: 7 banales pro pondere (Vat. 1/1. 176); 1338—42: 8 pondéra ... que faciunt 8 grossos, 7 banales pro pondere computando (Vat. 1/1. 412). 147 usualis moneta Syrimiensis (Vat. 1/1. 174). 148 1340, bácsi egyházmegye: 2 florenos pro 6 pensis (Vat. 1/1. 417). Mivel a forint ekkor 15 cseh garast ért, így 2 ft=30 gs.=240 d. azaz I cseh gs.=8 d. '4 9 Értékben ezért a „régi" bécsiekkel vették egyenlőnek. 1351-ben Szerémben ratione lucri camere ... 40 denarios banales vei Viennenses kellett fizetni telkenként (Α. V. 517). 150 1 346.: marca bonorum et duplicatorum denariorum computi Sirmiensis (Α. IV. 650); 1351 előttre: marca denariorum promptorum et duplicatorum conpoti provincie de Wlkow (Smid. XII. 18). 151 Schulek I. 179-180.
