Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
654 Ρ RITZ PÁL pedig az ország belülről igen gyenge — ez lehetett az egyik leglényegesebb szempont, amely fordulatát megalapozta. Minderre ráépülve a magyarországi németség — egyébként Gömbösék előtt is jól ismert — problémája egészen más hangsúlyt kapott, és szintén abba az irányba befolyásolta, hogy a német veszedelemtől komolyan tartson és óvjon. A magyar közvéleménynek, a hivatalos külpolitikának a német veszedelemtől éveken át meddő óvása tette Bajcsy-Zsilinszky fellépéseit mind keményebbé, elszántabbá, végletesebbé. Ezért ostorozta oly keményen Gömböst a Hitlerrel történt első találkozója miatt, majd újból és újból arra tett kísérletet, hogy a magyar sajkát eloldozza a német gályától. 1934. május 16-i képviselőházi beszédében azt mondja Kánya Kálmán külügyminiszternek, hogy „Németországnak nem érdeke egy nagy, megerősödött dunai birodalom és egy erős Magyarország", ezért nem érti, „hogyan kapcsolhatjuk mi Németországhoz a magunk hajóját és politikáját"9 6 A kül- és belpolitika kapcsolatáról vallott nézetek Állandó elem volt a fajvédők külpolitikai gondolkodásában a külpolitika és a belpolitika kapcsolatának olyatén felfogása, hogy az előbbit az utóbbi meghatározottjaként értelmezték. Érdekes módon ebben a kérdésben ugyanazt az álláspontot képviselik, mint a hagyományos uralkodó osztályok. A parlament külügyi bizottságának első ülésén 1920 szeptemberében gróf Teleki Pál is azt fejtegette, hogy minden jó politikának egy jó belpolitika az alapja.9 7 De ahogy Teleki egy konszolidáltabb belpolitika alapjáról egy távlatosabb — azaz az adott viszonyokba kényszerűen belenyugvó külpolitikát hirdetett, úgy Gömbösék számára sem csupán üres szólam volt a bel- és külpolitika szoros kapcsolata. Mivel ők nem a jövőben akartak változtatni az ország megcsonkítottságán, hanem lehetőleg mennél gyorsabban, ennek megfelelően a belpolitikai konszolidációt sem fogadták el, hanem a politikai berendezkedés tekintélyuralmi átrendezését, és ezzel együtt természetesen a jelentős feudális maradványok felszámolását, egyben a zsidóság szerepének erőteljes korlátozását szorgalmazták. így volt ez még akkor is, ha nem feledjük, hanem ismét hangsúlyozzuk, hogy a hivatalos külpolitika és a fajvédők külpolitikai nézetei között kezdetben igen sok hasonlóság volt. Mint ahogyan az is igaz, hogy Gömbös számára a hivatalos külpolitika is alapjában elfogadható volt, amíg belpolitikailag törésre nem került a sor közte és Bethlen István között. Akármennyire is megvolt külpolitikailag az erős felfogásbeli különbség a hivatalos külpolitika és a fajvédők között, az ellentétek kiéleződésének belpolitikai alapjai voltak. Ismert tény, hogy a nyugat-magyarországi bandaharcokban is Gömbös olyannyira engedelmes eszköze Bethlennek, hogy az a szélsőséges fajvédőket végletekig felbőszíti, és Gömbös meggyilkolását fontolgatják.9 8 Gömbös még 1922 őszén is lényegében hasonló állásponton van. Kozma Miklós egy ekkortájt 96 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyűlés Képviselő Házának naplója. XXII. kötet 497. 97 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (Bonn) Po 1 Ungarn, Band 1. Fürstenberg 1920. IX. 25-i jelentése. 98 Zadravecz: im. 172.
