Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 647 Népszövetség megszigorította a legyőzött országok — köztük Magyarország — katonai ellenőrzését. Zsilinszky ugyan maga is utal arra, hogy a katonai kontroll mértékét illetően a szigorú francia és az enyhébb angol elképzelés már régen polemizált egymással, a döntés tulajdonképpen nem más, mint a francia felfogás felülkerekedése, valamint azt is tekintetbe veszi, hogy a szigorítás nem csupán Magyarországot érinti, mégis felveti azt a „gyanút" hogy a berlini megállapodásnak is szerepe van a francia felfogás diadalában. A két dolog ugyanis Zsilinszky szerint úgy függ össze, hogy a magyar kormány attól való félelmében: a katonai ellenőrzést meg fogják szigorítani, a Moszkva felé történő nyitással akart könnyíteni magán, főleg Románia felől. Lépése azonban éppen ellenkező hatást váltott ki, és úgy járt, mint az osztrák hadvezetés a világháborúban, amely azért, hogy az ellenség előkészületeit megzavarja, vaktában lövöldöztetett, az eredmény azonban csupán az lett, hogy ütegeinek állását a túlsó oldalon idő előtt megismerték.7 6 Amikor a diplomáciai viszonyok ratifikálását a kormány kénytelen volt levenni a napirendről, akkor a diadalmas fajvédő sajtó kiértékelte győzelmét. Módszertani megjegyzést tett a helyes külpolitika összetevőiről, amennyiben elismerte, hogy a külpolitika nem érzelmi kérdés, hangsúlyozta, hogy az érzelmi momentumokat — amint a friss példa is mutatja — mégsem lehet teljesen kikapcsolni, „sőt nem is szabad". A győzelemben nobilisán a magyar közvéleménynek engedte át a legfőbb érdemet, kiemelve természetesen a fajvédő sajtó és politika szerepét is. A kormány kudarcát jó alkalomnak látták végül, hogy újfent az olasz-magyar kapcsolatok megszilárdítása szükségességére hívják fel a figyelmét.7 7 A pángermanizmus ellen A fajvédők színvonalasabban gondolkodó része jól tudta, hogy egy kis ország számára a nagyhatalmi partner szövetségesként sem veszélytelen. Következőleg a pángermán veszedelemmel annak ellenére is számoltak, hogy az ország jövendő külpolitikai kibontakozását német szövetség nélkül nem tudták elképzelni. Gömbös Gyula is — más-más hangsúllyal — többször foglalkozott ezzel a problémával. 1923 decemberében, majd 1927 májusában megy e tekintetben a legmesszebbre. 1923 decemberében arról beszélt, hogy a Németország „regenerálódása" nyomán feltörő pángermán veszéllyel szemben „Magyarország évszázados szerepét fogja újra betölteni Európa keletén". A magyar függetlenségi gondolat németellenes vonalának ilyen értelmű felelevenítése magával vonta azt is, hogy Gömbös ekkor a tengelyről vallott nézetét feledve-feledtetve Róma-Budapest-Bukarest együttműködésben jelöli meg a megfelelő — pángermán és pánszláv törekvéseket paralizáló — ellenerőt, amelyhez még hozzászámítja Törökország és Bulgária Magyarország szempontjából pozitív szerepét.7 8 76 Szózat 1924. X. 5. 77 Szózat 1925. IV. 15. 78 Az 1922. június 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. XVIII. kötet 157.
