Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
646 Ρ RITZ PÁL ország valószínűleg támogatni fogja a magyar revíziós törekvéseket, ez az előny azonban nem hasonlítható össze „azokkal a nemzeti veszedelmekkel, amelyeket az oroszokkal való bármely közös vagy párhuzamos lépés és minden velük való közvetlen diplomáciai kapcsolat belső nemzeti politikánk jelenbeli vagy távoli jövőbeli alakulása szempontjából felidézne". Zsilinszky nem osztotta azoknak a nézetét, akik a NEP-politikát úgy értelmezték, hogy Szovjet-Oroszország már nem bolsevista állam. Elismeri, hogy a szovjetek „engedményeket tettek a kapitalizmusnak, de politikai mérlegen Szovjet-Oroszország ma ugyanazon zsidó vezetők kezében, ugyanazt a lelki és hatalmi bolsevizmust képviseli, mint évekkel ezelőtt". Elismeri, hogy Lenin lángelme volt, nagy szervező, a világzsidóság szerepét mitizáló fajvédő felfogás szellemében azonban úgy látja, hogy végső soron „még Lenin is csak eszköz volt a zsidó világuralmi törekvések és erők kezében". Érdekes módon ez az antiszemita beállítódás Zsilinszkyt kilendíti abból az alapállásból, amelyben a magyar-szovjet diplomáciai viszony rendezését kizárólag antibolsevista alapról utasította el. Mert azt fejtegeti, hogy a budapesti szovjet követ alaposan meg fogja ismerni a magyar viszonyokat, így azt is, hogy „mi itt antiszemiták vagyunk, s ugyanakkor örök időkre elköteleztük magunkat a nagyszláv politika ellen: egyszerre megnövelnék azt a nemzeti veszedelmet, mely minden józan magyar előtt a legfenyegetőbb, s a magyar faj életébe és jövőjébe a legjobban belevágó, a nagyszláv veszedelmet".72 A szerződés ellen Gömbös és Eckhardt is felemelte a szavát. Eckhardt Zsilinszkynél is messzebbre ment, mert azon túl, hogy „végzetes ballépésről" beszélt, azt állította, hogy a szerződés sem külpolitikai, sem gazdaságpolitikai okkal nem magyarázható. Az ügyet Zsilinszkynél is jóval erőteljesebben morális síkra vitte, és „erkölcsi lehetetlenség"-ről beszélt, amely eleve valószínűtlenné teszi, hogy azt ratifikálják. Mert „Magyarországnak éppen az adott eddig becsületet, tiszteletet és erkölcsi súlyt a külföldi fejében, hogy elsőnek mert szembeszállni az európai civilizáció védelmében a keresztény nemzeti gondolat jegyében keletről jövő romboló áramlat, a bolsevizmus ellen."7" Gömbös nem moralizált, hanem fenyegetett: „majd eljön az idő, amidőn a ma meghunyászkodó magyar polgári társadalom, amely ma a Lendvaiakat és Ulainokat szélsőségesnek nevezi, fogvacogva fog könyörögni: hol van az a Iíéjjas Iván?... Vigyázzon a jóléthez, kényelemhez és megalkuváshoz szokott magyar társadalom. Ne játsszék a tűzzel, és ne játsszék azzal a magyar kormány sem. Az orosz szovjettel való megegyezés a magyar alkonyat előfutára".7 4 (A sors fintora, hogy a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok rendezését majd a Gömbös-kormány viszi véghez 1934-ben.)7 5 Zsilinszky Endre volt az, aki nemcsak a legtüzetesebben foglalkozott a kormány lépésével, hanem azt olyan külpolitikai összefüggések közé iparkodott illeszteni, amelyek alkalmasnak látszottak a kormány diplomáciai lépésének adekvát cáfolatára. Az történt ugyanis, hogy nem sokkal a magyar-szovjet megállapodás parafálása után a 72 Szózat 1924. IX. 28. 7J Szózat 1924. X. 21. 74 Szózat 1924. IX. 30. 75 Prit;: im. 141-149.
