Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
644 Ρ RITZ PÁL Gömbös Gyula azonban ekkor is messzemenően szem előtt tartotta a Zsilinszky Endre által revízió és reorganizációs elképzelések kapcsolatáról 1925-ben megfogalmazottakat. Tehát ha hajlamos volt is együttműködési tárgyalásokba bocsátkozni, azok révén nemhogy nem hagyta a revízió ügyét károsítani, hanem éppen azt szabta árként a kooperációra. A revízió kérdése egyébként — ellenkező előjellel — a másik oldalon fel is bukkant, mert a status quo Duna-medencei védelmezői viszont arra következtettek, hogy Magyarország náluknál is szorultabb helyzetben van, tehát az együttműködés áraként joggal igényelhetik a határkérdés elejtését. Mindkét fél felfogása reális elemekből táplálkozott: két ellentétes irányú tendencia bontakozott ki, ám a magyar politikusok építettek az akkor erősebbre, az európai status quo szükségszerű átrendeződésére. így a kisantant országokat is magába foglaló együttműködésnek ekkor sem adódott igazából reális esélye. Ám Gömbös külpolitikai gondolkodásában állandó tényezőként megmaradt a regionális megegyezésre törekvés, amely majd Olaszország, Ausztria és Magyarország gazdasági és politikai együttműködésében, annak betetőzéseképpen az 1934. márciusi római jegyzőkönyvben ölt testet. Ez volt az az eredmény, amelyet a politika törvényei lehetővé tettek, mindehhez még azt kell hozzáfűznünk, hogy Gömbös regionális elképzeléseibe ekkortájt nagyon szerette volna Németországot is beilleszteni. Hitlerrel történt hírhedten híres 1933 júniusi találkozóján lendületesen fejtegette a négy állam nemzeti autarchiájuk kiépítésének szükségességét, amelyet történelmi, gazdaságpolitikai és katonapolitikai megfontolásokkal indokolt. Utalt a belpolitikai rendszerek összehangolására — magyarán a totális fasiszta diktatúra általános bevezetésére —, és javaslatot tett egy állandó bizottság felállítására, amely a politikai, gazdasági és katonai kérdéseket állandóan megvitatná, és javaslatokat tenne a kormányfőknek. Hitler elképzelésébe azonban az ilyenfajta együttműködési koncepció nem fért bele, hiszen egy ilyen képződmény a résztvevő államok egyenrangú társulását jelentette volna, az ő célja ellenben a kizárólagos német fölény nem is oly távoli megteremtése volt.6 8 A pánszlávizmus ellen A fajvédőknek a Duna-konföderációs elképzeléseket ellenző nézeteit (amint azt talán már az eddig előadottak is érzékeltetik) át- meg átszőtte a pánszlávizmustól való félelem, az ellene való küzdelem. A kisantant létrejöttét, megerősödését is — ebben az aspektusban — közép-európai szláv előretörésként fogták fel. A fajvédők is azon a nézeten voltak, hogy a forradalmi Oroszország megszületése kikapcsolta az orosz pánszlávizmust, ezt azonban múló epizódnak tartották, mert az általuk bizonyosra vett orosz restauráció hitük szerint elemi erővel fogja a szláv együttműködés gondolatát újraéleszteni. A kisantantot azért tartották az ország legnagyobb ellenségének, mert „egy náluk nagyobb és veszedelmesebb ellenségük, Oroszország ma ki van kapcsolva". A szláv összetartás-tudatot Zsilinszky olyan elementárisán erősnek gondolta, hogy a restaurált Oroszország Európában való újbóli megjelenését olyannak ** Pritz: im. 116-123.
