Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 643 gyarország társadalmi atmoszférájában, amikor hazaárulót kiáltottak mindenkire, aki nem volt a revízió híve, ennek hatása csakis elsöprő lehetett. Zsilinszky ezzel nyilván messzemenően tisztában volt, és ezért választotta már cikkének címéül is azt (Békerevízió és Duna-konföderáció). „Nem ártana — írja —, ha kicsi álmú magyar, úgynevezett reálpolitikusok, akik semmit sem tudnak a jövőre vonatkozóan elképzelni, ami még nem volt, és minden pillanatban a tál lencsének gyászos kompromisszumára hajlanak, az örökségért való szívós és céltudatos küzdelem helyett még idejében rájönnének arra, hogy békerevíziót követelni, komoly békerevízióra dolgozni s egyben a Duna-konföderációra gondolni, összeegyeztethetetlen dolgok." A revízió előtérbe kerülése pedig kifejezetten arra int, hogy ne rekedjenek meg a Duna-konföderáció „gyászos kompromisszumának pocsolyájában".64 Az 1929-33. évi világgazdasági válság szorításában a konföderációs tervek háttérbe szorultak, helyükre javarészt a kifejezetten gazdasági jellegű vámuniós elképzelések nyomultak, egy-egy vezető politikus intonálásában.6 ' A gondok súlya a fajvédő politikusokat is egy hajlékonyabb álláspont felé terelte. így Gömbös is egyre több jelét adta annak, hogy szélesebb összefogásban keresi a válságból való kilábalás lehetőségét. Persze azt sem lenne helyes figyelmen kívül hagyni, hogy Gömbös ekkor már nem ellenzéki politikus: a kormányférfiúi pozíció is ilyen irányban befolyásolja, így nem fordul szembe, hanem diplomatikusan helyesli — amennyiben másfél évvel későbbi kijelentésének hihetünk — Briand Páneurópa-koncepcióját, „jóllehet (mondja ugyanekkor, 1932 decemberében) reálpolitikailag nem tartottam megvalósíthatónak".6 6 A nemzeti elzárkózást hirdető korábbi álláspontjához képest a tényleges elmozdulás abban jelölhető meg, hogy ekkortájttól Gömbös egyre határozottabban regionális megegyezések irányában próbál megoldást találni. Hantos Elemér liberális politikus, gondolkodó és közíró, a közép- európai államok tőkés együttműködésének szervezője, aki 1931 őszén tette ismertté egy dunai föderáció megszervezésére irányuló tervét, e terv iránt — a korábban előadottakból érthetően — legtöbb érdeklődést tanúsító Csehszlovákia képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy a magyar politikusok között Gömbös Gyulát tartja alkalmasnak elképzelése hathatós támogatására. Csehszlovák forrásból tudjuk, hogy Hantos Gömbössel több ízben tárgyalt erről a kérdésről. A budapesti csehszlovák követ — akinek feltehetőleg tudomása volt arról az 1923-as intermezzóról, amikor Gömbös és BeneS között valamiféle átmeneti együttműködés formálódott — Gömbös elejtett megjegyzései alapján „hajlamos volt egy új külpolitikai kurzus előjeleit felfedezni". 64 Szózat 1925. IV. 26. 65 Ezeket az elképzeléseket — és egyben kudarcukat — részletesen mutatja be Ormos Mária: Franciaország és a keleti biztonság c. monográfiája. Bp. 1969. Benes a válság időszakában is azt hirdeti, hogy a Duna-konföderációs és egyéb államjogi szerveződések csehszlovák aspektusból nem kívánatosak, ugyanakkor azonban tervet röppent fel 1931 őszén-telén egy csehszlovák-osztrák-magyar gazdasági együttműködésre. Ld. erre legújabban Diószegi László: Beneü terve Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország gazdasági együttműködésére. In: Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Csoport évkönyve. Bp. 1987. 65-78. 66 Országos Levéltár, Magyar Távirati Iroda kőnyomatosat. 840. csomó. 1932. XII. 17. MTI Pápa. 67 Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között. Bp. 1971. 181-183. Ld. még Adám Magda: Magyarország és a kisantant a harmicas években. Bp. 1968. 50.
