Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
628 PRITZ PÁL rán-őszén a Friedrich-kormány fontolgatja egy magyar-román megbékélés lehetőségét, később pedig a Bethlen-Teleki-Bánffy-Csáky mágnáscsoport veti fel ismét egy magyar-román perszonálúnió esélyeit. Számos jel szerint ennek az elképzelésnek Romániában szintén voltak hívei, fantáziát látott benne maga a román uralkodóház is. A gondolatot a magyar közvélemény széles körei idegenkedéssel fogadták, és ebben nem csekély szerepe volt a fajvédők elhárító magatartásának is.2 2 A memorandum nagy súlyt fektet a magyar hadsereg fejlesztésének kérdésére, számolva egyfelől a békefeltételek korlátozó hatásával, másfelől arra is gondolva, hogy „ezen békefeltételek... idővel veszíteni fognak bénító hatásukból". A kötöttségek fellazulását főleg az antant belső ellentéteinek kiéleződése szempontjából mérlegeli. Úgy látja, hogy „Magyarország lassanként a francia érdekszférából teljesen kiválik, és Angolországhoz közeledik, mert az angol nemcsak aránytalanul hatalmasabb a franciánál, de utóbbi mindig a fajrokon románt fogja pártfogolni".2 3 A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy itt Horthy nem arra gondolt: Magyarország szabadon kiválhat a francia nagyhatalmi befolyás alól, hanem sokkal inkább arra, hogy az eddig kényszerűen igényelt francia gyámkodást már elhagyva keresse az angolok nagyobb támogatását. Az angol támogatás megszerzésére azok a hírek hatottak bátorítólag, amelyek szerint Anglia mérsékelni akarja a magyar békefeltételek szigorúságát. A hírre a fajvédő sajtó is azonnal reflektált, historizáló, a magyar-angol kapcsolatok sok évszázados eseményeit felelevenítő vezércikkben juttatta kifejezésre a reményt: „minő szép volna, ha Anglia, a hagyományok tiszteletének országa, visszaemlékeznék a VIII. Henriktől Cromwellig terjedő korszak politikájának arra a gondolatára, hogy a lengyel-magyar szövetség angol protektorátus alatt kívánatos az angol érdekekre nézve."24 Egyébként a fajvédők külpolitikai nézeteiben az Angliát is tekintetbe vevő kombinációk igen kis helyet foglalnak el. Úgy is mondhatjuk, hogy a fajvédők szemhatára az angol horizontot többnyire már nem fogta be. Horthy a kialakult helyzet megváltoztatására elsősorban az ausztriai viszonyokba való beavatkozást látja. A memorandumban ismét előbukkan az a magyarországi forradalmak kapcsán korábban már említett nézet, hogy a bolsevizmuson legjobb minél hamarabb túlesni. „Nekünk csak érdekünk lehet, hogy ez (ti. a proletárforradalom — P. P.) mihamarabb kitörjön, hogy ezt a mozgalmat a fehér színezetű osztrák tisztikarral és a keresztényszocialista vidéki körökkel együtt elnyomjuk, és ezáltal barátságos helyzet jöhessen létre közöttünk, miáltal ebben az irányban nem lennénk katonailag lekötve." A későbbi kormányzó itt egy olyan témakört fogalmaz meg, amely majd a magyar külpolitikának, ha nem is ilyen nyersen intervenciós formában, lényegét tekintve azonban mégis valami hasonló módon az egyik fontos törekvésévé válik. 22 Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája 1901-192Í. Bp. 1987. 205-207., Ádám Magda: A kisantant 1920-1938. Bp. 1981. 63. Ногу András: Bukaresttől Varsóig. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta Pritz Pál. Bp. 1987. 80. 23 Iratok... 76. sz. 24 Az angol magatartásra ld. általában Ormos Mária: Padovától Trianonig. Bp. 1983. Az idézet helye: Szózat 1919. X. 12. Viator: Anglia és Magyarország. (Vezércikk)
