Századok – 1990

Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617

A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 627 Prónaytól lényegében távol volt minden, ami politikai mérlegelést, megfontolást igényelt. így kopott ki lassan nemcsak az ellenforradalmat megszervező garnitúrából, amely Prónaynak, különítményének oly sokat köszönhetett, hanem magából a fajvédők köréből is. így került szembe Gömbössel is, aki — Prónay vitriolos megjegyzése szerint — a politika világában egyébként kezdetben „szintén nevetségesen naiv szerepet játszott", egyéniségének ellenben „a politikai dzsungelekben való bujkálás jobban megfelelt", és akiről Prónay is kénytelen megállapítani, hogy Bethlen István keze alatt idővel a politikai mesterséget megtanulta.1 Közbülsőleg: Horthy siófoki emlékirata Szegeden 1919 nyarán még Horthy Miklós is sok szempontból nagyon leegyszerűsítve mérlegelhette a külpolitikai lehetőségeket. Mutatja ezt az 1919 október végén nagy valószínűséggel általa készített, vagy legalábbis feltétlenül jóváhagyását bíró emlékirat, amely átfogó igénnyel foglalkozott a létrejött helyzet megváltoztatásának vélt lehetőségeivel. Horthy abból indult ki, hogy Románia az ország fő ellensége, mert a „legerősebb valamennyi ellenfeleink között". Megállapítja, hogy csak akkor lehet a „fegyveres leszámolást" ezzel az országgal elkezdeni, ha ahhoz diplomáciailag, gazdaságilag és katonailag „minden elő van készítve". Nagyon sokakhoz hasonlóan a fővezér is úgy látta, hogy a katonai akcióra igen rövid időn belül lehetőség nyílhat. Mindenesetre a túlzottan optimista előrejelzést nem minden megszorítás nélkül tette meg: „1921 tavaszán leszünk legjobb esetben abban a helyzetben, hogy sikeres támadásra gondolhatunk, ezt is csak akkor, ha az addig elmenő időt céltudatosan és alaposan felhasználjuk az erőviszonyok javítására."2

1 Horthynak a Romániával szembeni engesztelhetetlen beállítódása a fajvédók által is általánosan osztott felfogás. Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert 1919 nya-Zadravecz naplója a bizonyság arra, hogy későbbi méltatója hajszálnyit sem túlzott leírásában. „Nagyon gyorsan kezdtem észrevenni — íija a páter —, hogy a mi nemzeti hadseregünk kezd nem nemzetivé lenni, hanem a Trianoné, mely meghatározza leiszámát, fegyverzetét, elnevezését, szolgálati módját." Szóval Zadravecz azt gondolta, azért jött létre a „nemzeti" hadsereg, hogy a történelmi Magyarországot visszafoglalja. Ebben a kérdésben (jóllehet, nem volt könnyű) még Prónayt is alulmúlta, aki jól tudta: első céljuk a forradalmak leverése kell, hogy legyen, ezért kezdett „lelkesedni" a franciákért, sok más társával együtt. Zadravecznél szó sincs a franciákért való „lelkesedésről", inkább arról (r: „sokszor hajtotta fejembe a vért, hogy bántak velünk a franciák a hadsereg megszervezése kérdésében". Zadravecz egyszerűen fantaszta volt, minimális politikai érzék nélkül. „Engem — emlékszik vissza — nemegyszer kértek, figyelmeztettek, hogy ne beszéljek oly irredentisztikusan, mert ezért érzékenykednek az antantbeliek!" Páter Zadravecz titkos naplója. Szerkesztette és a bevezetőt írta: Borsányi György. Bp. 1967. 122., 120., 123. 19

Prónay: im. 189. Iratok az ellenforradalom történetéhez. I. kötet. Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon 1919-1921. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Nemes Dezső. A kötet iratanyagát összeállították és a szerkesztésben résztveitek: Karsai Elek, Kubitsch Imre, Pamlényi Ervin. Második kiadás. Bp. 1956. 76. sz. A memorandumot — többek között — idézi Juhász Gyula említett munkájában (58-60), és Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. Bp. 1982. 132. 21

Iratok... 76. sz.