Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 605 120 hazai sajtónak is nyilatkozott. Noha szovjet részről ekkor is messzemenő készség mutatkozott a kapcsolatok felvételére, a várható belpolitikai ellenállás miatt Bethlen végül ismét visszatáncolt: „...a Szovjetunióval való kapcsolat belpolitikailag jelenleg elviselhetetlen lenne számára" —jelentette erről a német követ 1930. december 16-án.12 1 „Adott pillanatban" azonban — tartalmazta egy másik beszámoló — „a ma-122 gyar kormány... vissza fog térni a kérdésre." A román-magyar, illetve szovjet-magyar kapcsolatoknál sikeresebben alakult az osztrák-magyar viszony. Az 1928-as milánói megbeszélés után Bethlen felújította az osztrák jobboldalhoz fűződő kapcsolatait, és közvetett eszközökkel megkezdte egy konzervatív fordulat előkészítésének támogatását Ausztriában. 1928 nyarán titokban két ízben is találkozott Richard Steidle Heimwehr-vezérrel. Megbeszéléseik eredményeként Steidle írásos nyilatkozatot adott arról, hogy hatalomra jutása esetén a déltiroli kérdést „Olaszország belpolitikájába tartózónak tekinti". Ennek fejében Mussolini 1928 augusztusától folyósítani kezdte a Heimwehr felfegyverzésére szánt milliók első részleteit.123 A magyar-osztrák viszony megjavításának útjában elsősorban a burgenlandi kérdés állt. Az 1921-es velencei egyezmény ellenére a magyar sajtóban ismételten megjelentek olyan nyilatkozatok, amelyek Magyarország jogát emlegették az elcsatolt Nyugat- Magyarországra. Walkó külügyminiszter 1927. decemberi nyilatkozata12 4 mellett így lehetett értelmezni Bethlen 1928. október 14-i beszédét is, melyet a hűségkapu felavatása alkalmából Sopronban mondott el. Ebben többek között azt fejtegette, hogy ha lehetőséget kapnának rá, az elcsatolt területek „nem magyar ajkú polgárai" is visszatérnének Magyarországhoz.12 5 A beszédével kapcsolatos igen éles osztrák és német reagálások1 azonban meggyőzték arról, hogy a kétharmadrészt németajkú, gazdaságilag jelentéktelen és viszonylag kis területre fenntartott elvi igényért nem érdemes az osztrák-magyar, s áttételesen a német-magyar viszony jövőjét kockára tenni. 1928. december 15-én, Genfből hazatérőben ezért biztosította Seipel kancellárt, hogy nem gondol a burgenlandi kérdés felvetésére." 127 Ezt egy német újságírónak adott nyilatkozatában is megerősítette.12 8 Horvátország mellett így Burgenland lett az a másik elcsatolt területrész, amelyről Bethlen valóban lemondott. Az olasz-magyar támogatással végrehajtani tervezett fegyveres puccsra végül nem került sor. Az osztrák belpolitika 1929 őszére külső beavatkozás nélkül is jobbra tolódott. Szeptemberben ismét a konzervatív Johannes Schober alakított kormányt. Az új kancellár, bár Seipel-lel ellentétben az Anschluss híve volt, késznek mutatko-120 Nemzeti Újság, 1930. nov. 27. Bethlen beszámolt a magyar sajtónak. 121 AA Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 3. Band 1. Schön 1930. dec. 16-i jelentése. 122 ADAP Serie B. Band XVI. 416-418. Vö. IRATOK IV. 475. 123 DDI Settima Serie. Vol. VI. 528. sz. irat. Vö. Nemes: i.m. 127-131. 124 Nemzeti Újság, 1927. dec. 17. A miniszterelnök a külügyi bizottságban. 125 A Reggel, 1928. okt. 15. Bethlen Trianonról. 126 ADAP Serie Β. Band Χ. 341-344. és Zentrales Staatsarchiv, Potsdam. 61 R. Pressearchiv. Nr. 491. Band 9234. 44. 127 * Friedrich Rennhofer: Ignaz Seipel. Wien-Köln-Graz, 1978. 600-601. Vö. IRATOK IV., 248. 128 Frankfurter Zeitung, 1928. dec. 17. Ein Interview des Grafen Bethlen.
