Századok – 1990

Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577

BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 597 mélyes kezdeményezésére megindított és elnöklete alatt megjelenő Magyar Szemle cí­mű folyóiratot, illetve egyik bizalmasát, Ottlik Lászlót használta fel. 1928 őszén Ott­lik Új Hungária címmel nagy feltűnést keltő cikket publikált a folyóiratban. Ebben az elsők között vázolta fel a „Szent István-i Magyarország" korszerűsített, föderali­zált, illetve autonómiákra építkező visszaállítását. 8 Bár Ottlik írása minden részleté­ben valószínűleg nem fedte Bethlen felfogását, messzemenően igazat adhatunk a fran­cia követnek, aki azt jelentette haza, hogy a szerző gondolatai „aligha állanak messze Bethlenéitől".7 9 Nem lelkesedett a Rothermere-akcióért Bethlen azért sem, mert abból folyama­tosan kül- és belpolitikai nehézségei származtak. A francia és az angol kormány azt várták tőle, hogy egyértelműen határolja el magát az angol lord kezdeményezésétől, és mérsékelje a hazai sajtó Rothermere követeléseit visszhangzó propagandáját. A magyar közvélemény viszont, amely valósággal földöntúli glóriát vont a „nemes lord" feje fölé, azt remélte, hogy a kormány „összefog" Rothermere-vel, és nemzet­közi fórumok elé viszi a magyar határok ügyét. A helyzet ellentmondásosságát Bethlen szokásos „diplomata magatartásával" próbálta áthidalni. A hazai közvéleménynek szánt sajtónyilatkozataiban üdvözölte, és örvendetesnek nevezte, hogy „a világsajtó érdeklődésének előterébe került a békere­vízió ügye", s az eddigieknél nagyobb nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „a trianoni béke revíziójának el kell következnie". A túlzott várakozásokat mérséklendő, ehhez általában hozzátette, hogy — mivel még nem látja elég érettnek a helyzetet — a kor­mány egyelőre „nem szándékozik semmiféle konkrét lépést tenni a békerevízió napi­rendre tűzése érdekében".80 Az angol, s különösen a francia követet viszont ugyan­ebben az időben arról biztosította, hogy az egész Rothermere-akciót „időszerűtlennek és szerencsétlennek" tartja, s „visszautasít minden olyan törekvést, amely a békeszer­ződés revíziójára irányul". Sajnos azonban — fűzte hozzá — álláspontját teljes nyílt­sággal az általános közhangulat és a közvélemény nyomása miatt nem képviselheti. „Ha ezt megtenném — bizonygatta az angol követnek —, minden presztízsemet el­veszíteném népem körében, és helyzetem megrendülne."81 Megtévesztenie Bethlennek természetesen sem az angol, sem a francia diplomá­ciát nem sikerült. De Vienne követ — éppen a revíziós kampánnyal összefüggésben — egyik 1927. szeptemberi jelentésében külön kitért rá, hogy Bethlen kijelentéseit sohasem szabad dogmákként kezelni, szavahihetőségéhez erős kétség fér, s hogy „külpolitikáját mindig a körülmények kondicionálják".82 Ám ha teljesen nem is hit­tek neki, megértették helyzetét, és elfogadták ehhez alkalmazkodó magatartását. „Nem engedheti meg magának, hogy szembehelyezkedjen a revízióval kapcsolatos túltengő nemzeti érzéssel" — ismerte el az angol követ 1928. október 24- én.8 3 7R Ottlik László: Uj Hungária. Magyar Szemle, 1928. IV. köt. 1-10. VÖ. Némedi Dénes: A Magyar Szemle revíziós nacionalizmusának szerkezetéről. Történelmi Szemle, 1972/1-2. 91-93. 79 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 53. 139-140. 80 Az Est, 1927. aug. 6. Beszélgetés a miniszterelnökkel. 81 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 51. De Vienne 1927. jfil. 2-i jelentése, 40. Vol. 53. 198. és PRO FO 371/12936. C3310/1928. 82 Uo. Vol. 52. 22-23. 8J PRO FO 371/12934. C8002/1928. okt. 24. Vö. IRATOK IV., 245.

Next

/
Thumbnails
Contents