Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
598 ROMSICS IGNÁC Mussolini felvetésének megfelelően 1927 második felében Bethlen megpróbálkozott a német-olasz, s ennek függvényében a német-magyar viszony barátságosabbá tételével. „A Németország-Olaszország-Magyarország kombináció — jelentette ezzel kapcsolatban a német követ — Bethlen gróf kedvenc gondolata."84 A magyar Külügyminisztérium munkatársainak „szondázásai" után Bethlen 1927 decemberében, Genfben tette meg közvetítői ajánlatát Stresemannak. Elmondta, hogy „mi jó viszonyt kívánunk fenntartani úgy Németországgal, mint Olaszországgal", és hogy az olasz-német viszony megjavítására is komoly lehetőséget lát. Olaszország — közvetítette Mussolini üzenetét — kész lenne beleegyezni az Anschlussba, ha Németország véglegesen lemondana az Olaszországhoz csatolt németek lakta Dél-Tirolról. Bár Stresemann érdeklődéssel hallgatta Bethlen fejtegetéseit, a francia orientációs német külpolitika irányváltoztatásának lehetőségét határozottan elvetette. Nem vállalta a Brenner-határ elismerését sem, hiszen ezzel precedenst teremtett volna Lengyelország számára a keleti határokat illetően. Ebből következett, hogy egyelőre a magyar-német kapcsolatok elmélyítésének sem szentelt különösebb figyelmet.8 5 Más jelzések ugyanakkor arra utaltak, hogy Németország nem zárja ki egy későbbi német-magyar együttműködés lehetőségét. „Magyarországnak — közölte Schubert külügyi államtitkár Kánya Kálmán követtel 1928 februárjában — bizonyos mértékig türelemmel kell lennie. Hiszen teljesen világos, hogy egy állam egy másik államnak — miként egy férfi is egy másik férfinak — csak akkor tud segíteni, ha maga már ismét egészséges, és visszanyerte erejét."8 6 Bethlen ezért — ha kísérlete pillanatnyilag meg is hiúsult — joggal számolt továbbra is „egy jövőbeni olasz-németmagyar blokk lehetőségével".8 Mussolini és Bethlen szóbeli megállapodása értelmében 1927 végén Olaszország megkezdte az első világháborús fegyverek Magyarországra szállítását. Az egyik első szállítmány — mezőgazdasági gépalkatrészeknek álcázva — 1928. január 1-én érkezett meg Szentgotthárdra. Az osztrák vámtisztek azonban észrevették a csalást, és a kormány jóváhagyásával nyilvánosságra hozták az ügyet. Ebből a frankhamisításhoz hasonlóan néhány nap alatt nemzetközi botrány kerekedett.8 8 Bethlen, s utasítására a magyar kormányszervek először most is a teljes tagadás álláspontjára helyezkedtek. A január 2-i hivatalos nyilatkozat szerint a szállítmány rendeltetési helye Varsó volt, s a vagonok valódi tartalmáról a magyar hatóságok mit sem sejtettek.8 Ezzel egyidőben Bethlen a francia és az angol követtel is közölte: „a géppuskákat nem a magyar kormánynak szánták, s ismeretem szerint nem is magyar illetőségű személynek". 0 A szívélyes lengyel-magyar viszonyra való tekintettel a lengyel kormány nyilvánosan nem cáfolta, hogy a szállítmány rendeltetési helye Varsó. Diplomáciai úton azonban egyértelműen a nagyhatalmak és a kisantant tudomásá-84 ADAP Serie Β. Band VII. 170-171. 85 Uo. 159-60., 435-437., IRATOK IV., 95-97. és Fejes: i.m. 22-25. 86 ADAP Serie Β. Band VIII. 197-198. 87 DDI Settima Serie. Vol. V. 692. sz. irat. oo Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája 1927-1931-ben. Bp., 1964. 88-89. 89 IRATOK IV., 114. 90 AD Société des Nations. Vol. 1054. 27. és PRO FO 371/12934. C281/1928. jan. 12.
