Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 589 nemcsak a Monarchia daraboltatott fel, de elbukott az orosz birodalom, mely egy évtized óta a forradalom perzselő lángtengerében ég.(...) De meddig fog ez az állapot tartani? Gondolkodó ember előtt nem kétséges, hogy a nagy orosz nemzet előbb vagy utóbb újból világpolitikai tényezővé válik, és a nagy német nemzet is kiheveri az őt ért veszteséget. Mi, magyarok nem akarunk orosz vazallusokká válni, és bármennyi történelmi és kultúrkapocs is fűz Németországhoz, függetlenségünket ebben az irányban is meg kell őriznünk, éppúgy, mint azt tettük ezer éven keresztül. Mi magyarok akarunk maradni, és független nemzeti életet élni" — mondotta a Tisza István 65. születésnapja alkalmából rendezett emlékünnepségen.4 7 A térség jövőjével kapcsolatos pesszimista vízióját francia és angol „beszélgetőpartnerei" általában eltúlzottnak tartották. De ha gondolatmenetét általánosságban még el is fogadták, a revízióról akkor sem akartak hallani. A francia követ például 1925 novemberében a határok szerepének fokozatos csökkenésére való utalással hárította el a konkrétumokba való bocsátkozást, a Quai d'Orsay pedig a burgenlandi kérdés lezárulása óta következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a „Magyarország és Franciaország közötti normális viszony alapvető feltétele a trianoni békszerződés előírásainak lojális végrehajtása és betartása".48 Franciaországtól eltérően Anglia 1921 végétől folyamatosan magyarbarát politikát folytatott. Ez azonban főleg gazdasági téren nyilvánult meg, s addig sohasem terjedt, hogy a revízió úgyét is felkarolta volna. A határok megbolygatását ugyanis London Párizshoz hasonlóan (talán kevesebb merevséggel) ellenezte. A legtöbb, amit e tekintetben az angol kormánytól Bethlen kapott, az Chamberlain külügyminiszter egy 1925 végi négyszemközt tett kijelentése volt. Az angol feljegyzés szerint ez így hangzott: „Magyarországnak minden joga megvan ahhoz, hogy fenntartsa reményét határainak majdani kiigazítására." Az angol politikus ezt a „majdani" határkiigazítást a szomszéd államokkal történő megegyezés és megbékélés folyamatának részeként képzelte el.49 A magyar külpolitika második számú támogatója a 20-as évek első felében Anglia után hagyományosan Olaszország volt. A burgenlandi kérdés lezárulása, a népszövetségi kölcsön megszerzése és az 1925-26-os frankhamisítási ügy során ez egyaránt megmutatkozott. 1923 tavaszán Mussolini és Contarini közölték Bethlennel azt is, hogy Magyarország néhány év múlva a revízió kérdésében is számíthat Róma segítségére.5 0 A bíztató jelek ellenére az olasz-magyar viszonyban 1924-25-ben bizonyos mértékű elhidegülés következett be. Ennek okai az 1924. januári olasz-jugoszláv és az 1924. júliusi olasz-csehszlovák barátsági és együttműködési szerződések voltak. Olaszország ezeket azért kötötte, hogy a francia külpolitikát ellensúlyozandó, kiterjessze befolyását a kisantantra. Az olasz külpolitika status quo ellenes magyar-bolgár-albán orientációja ennek megfelelően átmenetileg háttérbe szorult. 47 BETHLEN II., 123. 48 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 61. 138-139. 49 PRO FO 371/10775. C 15915/1925. - Megjegyezzük, hogy Chamberlain és Bethlen megbeszéléseinek magyar dokumentációjában, amely Bethlen közlései alapján készült, sem a revízióra, sem a királykérdésre nincs utalás. Az igazán kényes ügyekről tehát Bethlen saját munkatársait sem tájékoztatta. OL Κ 64. Külügyminisztérium res. pol. ir. 1926-2-28.) ín OL Κ 64. Külügyminisztérium res. pol. ir. 1923-41-314.
