Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
590 ROMSICS IGNÁC A Csehszlovákia-ellenes szorosabb együttműködés tervét ugyan feladva, de továbbra is jó kapcsolatokra törekedett Bethlen Németországgal. 1923 és 1924 fordulóján, a háború utáni német gazdasági válság mélypontján a Magyar Vöröskereszt útján élelmiszer- és ruhaszállítmányokat küldetett a német lakosságnak.5 1 Gesztusának értékét fokozta, hogy a magyar gazdaság ezekben a hónapokban legalább olyan mély válsággal küszködött, mint a német. A későbbiekben pedig — például 1925 folyamán — ismételten kölcsönös véleménycserét és a két ország külpolitikájának folyamatos egyeztetését ajánlotta a német vezetőknek. Szemben a nyugati országok és Olaszország felé folytatott propagandájával, melynek lényege a térséget fenyegető „kettős veszélyre" való hivatkozás volt, a német diplomaták előtt a két országot összekötő momentumokra, a „fegyverbarátságra" és a „sorsközösségre", valamint a szláv veszélyre helyezte a hangsúlyt. „A mutatis mutandis egyforma békeszerződések és a nagy-, illetve a kisantanttal szembeni azonos beállítódás Németországot és Magyarországot megbonthatatlan sorsközösség formájában szövetségessé tették. Minden magyar meg van győződve arról, hogy Magyarország újbóli felemelkedése csakis Németország oldalán sikerülhet. Noha a két ország hivatalosan ma nem léphet szövetségre, a régi szövetségesi érzés minden magyar hazafi szívében mély gyökeret vert" —jelentette például az 1925. március elejei beszélgetésünkön elhangzottakat a német követ.52 A szorosabb német-magyar együttműködés tervét azonban, amelyre Bethlen ismételten javaslatot tett, Stresemann és munkatársai időszerűtlennek és német szempontból teljesen értéktelennek tartották, s ezért udvariasan elutasították. „Az, hogy a német érdek egybeesne egy magyar felszabadító háborúval, a dolgok jelenlegi állása szerint alig képzelhető" — válaszolt a fenti követi jelentésre Köpke külügyminisztériumi igazgató 1925 áprilisában.53 Bethlen következetességgel alig vádolható külpolitikájának új fejleménye volt, hogy 1924-26-ban a Szovjetunió felé is kapcsolatokat próbált kiépíteni. Ebben két szempont motiválta. Egyrészt a szovjet piac korlátlan felvevőképessége, amely a magyar gyáripar legtöbb értékesítési nehézségét megoldhatta volna. Másrészt az a körülmény, hogy Moszkva nem ismerte el a Párizs környéki békéket, s Besszarábia elcsatolása miatt Romániával nyílt határvitában állt. Bethlen — a későbbiek szerint: helyesen — feltételezte, hogy a besszarábiai kérdés Szovjetunió javára történő megoldása Erdély hovatartozásának a felülvizsgálatára is befolyással lehet. A két ország belpolitikai berendezkedése között persze óriási különbségek mutatkoztak, s személy szerint Bethlen antikommunizmusa sem enyhült 1919 óta. Ez azonban a legkevésbé sem feszélyezte: „...külpolitikai kérdésekben — fejtette ki a parlamentben — nincs helye a szentimentalizmusnak", és ezért „a magyar kormányt... nem szabad szentimentális motívumoknak vezetniök". „Nem volnék méltó erre a helyre — tette hozzá —, ha nem tudnék felülemelkedni ilyen érzelmi szempontokon."54 51 Bundesarchiv, Koblenz (továbbiakban: ΒΑ), R 43. 1/156. 206-210. * AA Geheimakten 1920-1936. Ungarn. Pol. Ungarn-Deutschland. Welczek 1925. márc. 6-i jelentése. 53 Uo. Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 2. Band 2. Köpke 1925. ápr. 4-i feljegyzése. Vo. Fejes Judit: Magyar-német kapcsolatok 1928-1932. Bp., 1981. 20-21. 54 Nemzetgyűlési napló (továbbiakban: NN), 1924. okt. 7. (XXVI. köt.) 30-31.
