Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
54 ENGEL PÁL megszabta a forint „hivatalos" dénárkulcsát, és mindaddig érvényben hagyta, amíg a piaci érték változása újból és újból ki nem kényszerítette az árfolyam módosítását. Sajnos, numizmatikai mérések híján nem tudni, hogy a szerecsendénárnak mi volt az ezüsttartalma, ezért egyelőre nem lehet biztosat mondani az ekkori magyar pénzpolitikáról sem. Nem tudjuk ugyanis, hogy az árfolyamot milyen szempont alapján állapították meg; magyarán: létezett-e — mint 1342—55 között — a piacitól eltérő kincstári árfolyam. A kurzusváltozások önmagukban világosan észlelhetők. Az árfolyamot láthatóan a kincstár határozta meg időről időre a piaci ármozgások figyelembe vételével. Azt tapasztaljuk, hogy 1373-ban és 1380-ban mindkétszer úgy értékelték le a dénárt, hogy 10 dénár érjen egy garast. Amikor tehát az aranyár emelkedésével az árfolyam fokozatosan felborult, és egy garas már 9 dénárnál is kevesebbet ért, mindig újabb leértékelésre került sor. Nem világos azonban, hogyan kell megfigyeléseinket értelmeznünk. Ha a dénárárfolyam az ezüstértéket fejezte ki, akkor egy „szerecsendénár" ezüsttartalma kb. 0,35—0,40 g volt (azaz 1/10, ill. 1/8,8 cseh garas). Ez azonban egyáltalán nem biztos. Láthattuk, hogy a hivatalos dénárkurzus 1342-től egészen az 1350-es évekig jóval magasabb volt a piaci értéknél, vagyis a kincstár az aranyárfolyamot mesterségesen magasan tartotta. Számolnunk kell azzal, hogy ez a politika folytatódott Lajos egész uralkodása alatt. Ez esetben a 132, 150, ill. 160 dénáros „hivatalos" árfolyamok nem feleltek meg a dénár ezüstértékének. Láttuk, hogy 1345—1351 táján a kincstár 126 dénárra értékelte a forintot, míg valójában csak 90 dénárt ért. Ha így volt az 1370-es években is, akkor a „szerecsenpénz" a forinthoz képest értéken alul került forgalomba, és az ezüsttartalma nagyobb volt 0,40 g-nál is. Biztosat akkor mondhatunk, ha a Lajos-kori ezüstpénzek éremtani vizsgálata megtörtént. Egy adat mindenesetre arra mutat, hogy létezett a piacitól eltérő kincstári árfolyam és a forint felértékelése az 1370-es években sem szünetelt. Erről Lajos királynak egy „kiváltságleveléből" értesülünk, amelyben Kassa számára új forintárfolyamot rögzített. 1377. április 12-én a polgárok kérésére „megengedte", hogy ezentúl egy kassai dénármárka „örök időkre" két aranyforinttal legyen egyenlő.10 5 A kassai márka a budainak 6/7-e volt, a dénármárka ezüstértéke pedig a márkasúly kétharmadát (140,3073 g) jelentette.106 így az aranyforint új ezüstértéke 1/2 kassai dénármárka, azaz 70,1537 g lett. Ez a forintár pontosan 20 cseh garas ezüstértékének felelt meg (20 x 3,5077 = 70,154), tehát kb. 18%-kal volt magasabb az ekkori piaci (kereken 17 garasos) árfolyamnál. A piac, mint fentebb láthattuk, ezt a 20 garasos árfolyamot csak az 1390-es évekre érte el. 105 Ut amodo et deinceps in iamdicta civitate nostra duo floreni auri vei denarii pro tempore currentes duos florenos auri valentes currant et habeantur pro una marca denariorum in emptionibus et venditionibus ac aliis negotiationibus in temporibus perpetuis (DF 269 111, Kassa város titkos lt. B-9). 106 Ld. a 7. fejezetben.
