Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 55 Foglaljuk össze a 14. századi forintárfolyamokról mondottakat. Feltéve, hogy a kettős árfolyam az 1380-as évekig érvényben volt, a kisebb ingadozásokat elhanyagolva, a következőképpen alakult a piaci és a „kincstári" forintár: Piaci árfolyam Hivatalos magyar árfolyam Felár %-ban (cseh garasban) P'aci ár = 100) 1311—36 16 — 1338—40 15 — 1341—42 15,5 19,69 27 1345—52 12—13 17,5 35—46 1353—70 14,4 17,5 21 1372—73 15—16 17,5 9—17 1376—79 16,5—17 20 17—21 1380—89 18—18,75 20 7—11 1390—1402 20—22 20 -Az arany ára tehát Közép-Európában 1338 körül esni kezdett, 1344 után a f régebbi ár 75%-ára zuhant, majd 1350 után lassan újból emelkedni kezdett, de az 1336 ! előtti szintet csak az 1370-es évek elejére érte el. Ekkor azonban tovább szállt felfelé, és 1390 után 20—22 garas/ft szinten tetőzött. A magyar kincstár Károly uralkodásának legvégén, legkésőbb 1342-ben drasztikusan felértékelte az aranyforintot, és ezt a politikáját hihetőleg az Anjou-dinasztia végéig folytatta. 1382 után több fel' értékelésről nincs tudomásunk, és Zsigmond uralma első évtizedében, midőn a piaci áremelkedés utolérte a kincstári kényszerárfolyamot, végleg egységes forintár alakult ki. Az Anjou-kori pénzpolitika eme sajátos vonásának gazdaságtörténeti értékelése mindenesetre még a jövő kutatások feladata. 5. Báni dénárok Magyarországon a 14. század első felében legsűrűbben emlegetett pénznem a báni dénár (banalis denarius vagy inkább röviden banalis). Történetét azért nehéz megírni, mivel maga a fogalom nem volt annyira konszisztens, mint a garasé. A garas, amíg nem vált számítási pénzzé (erről az utolsó fejezetben olvashatunk), mindenkor azonos súlyú és finomságú pénzdarabot jelentett, legfeljebb az volt olykor tisztázandó, hogy magyar vagy cseh garas értendő-e. Más volt a helyzet a dénárokkal, ezeknek mind a súlyuk, mind a finomságuk gyakran változott. A kis— 1 g-nál könnyebb ezüstpénzek közül egy fajtát elég következetesen báninak, egy másikat meg bécsi dénárnak neveztek, de mindegyik csoport egyidejűleg több különböző értékű pénzérmét foglalt magába, vagyis ugyanaz a jelző egyazon időben különböző pénzekre vonatkozhatott.