Századok – 1990

Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577

580 ROMSICS IGNÁC Bethlen fenti kijelentésének természetesen ugyanúgy hiba lenne túlzott jelentő­séget tulajdonítani, mint áprilisban a francia követ, más alkalmakkor pedig az angol vagy az olasz diplomaták előtt tett, szinte szórói-szóra egyező nyilatkozatainak. Mind­ezek nem egy szilárd és átgondolt külpolitikai doktrína megfogalmazásai, hanem egy független diplomácia folytatására képtelen kisállam pillanatnyilag szinte teljesen re­ménytelen támaszkeresésének következetlen megnyilvánulásai voltak. Andrássy és Apponyi, akik egy európai nagyhatalom jóval következetesebb diplomáciai stílusához szoktak, idegenkedve és némi malíciával reagáltak ezekre a kétszínűségekre, ha érte­sültek róluk. 2 Bethlen, Bánffy és Teleki, a három erdélyi gróf viszont magától érte­tődő természetességgel alkalmazta, vagy próbálta alkalmazni az önálló erdélyi feje­delemség diplomáciájából jól ismert fortélyokat. „A kül- és belpolitikai szükségszerűségek függvénye, hogy mit mondok és csinálok. Az én politikámat a kö­rülmények alakítják" — fogalmazta meg ezzel kapcsolatos ars poeticáját egy alka­lommal Bethlen. A beilleszkedési politika őszintétlenségét és a status quo felborítására való kész­séget bizonyítja az is, ahogy a különböző irredenta szervezetekkel Bethlen politizált. A beilleszkedési politika hitelét növelendő a különböző irredenta szervezeteket a kor­mány 1921 nyarán hivatalosan feloszlatta. Valójában azonban csak annyi történt, hogy a provokatív nevű szervezeteket átkeresztelték, vagy más, semlegesebb nevű egyesületekbe olvasztották. Az erdélyi propagandával foglalkozó Magyar-Székely Szövetség például ettől kezdve Népies Irodalmi Társaság névre hallgatott, a Terület­védő Liga pedig a Magyar Nemzeti Szövetség egyik tagozatává vált. Mindeme szer­vezetek a Társadalmi Egyesületek Szövetségén (TESZ), mint csúcsszervezeten ke­resztül Bethlen közvetlen fennhatósága alá tartoztak. Az új hierarchia szerint az irányítás és a szükséges anyagi eszközök elosztása a TESZ két új vezetőjének, Tele­ki Pálnak és Pap Antalnak a jogköre lett. Ők viszont a pénzt is és az utasításokat is a miniszterelnökségtől, az esetek többségében közvetlenül Bethlentől kapták.14 A TESZ-től és az irányításával működő propagandaszervezetektől a nyilvános­ság, s különösen a külföld előtt Bethlen a továbbiakban mindig élesen elhatárolta ma­gát. Akcióikat a magyar társadalom véleményét és érzelmeit kifejező megnyilvánulá­sokként állította be, melyeket a kormány legfeljebb mérsékelni, de teljesen megakadályozni semmiképpen sem tud. A valóságban viszont mindenkori diplomá­ciai eszköztárához tartoztak ezek a szervezetek. Ők mondták el, vagy tették meg azt, amit a kormány nem akart, vagy nem tudott, de amelyekre a hivatalos diplomáciában mindenkor hivatkozni és támaszkodni lehetett.15 Ezt a szerepmegosztást modellérté­kűén példázta az osztrák-magyar határvita, az ún. nyugat-magyarországi kérdés lezá­rulása. 12 OL P 4. Andrássy Gyula Hagyatéka (továbbiakban AGYH). Andrássyné naplója. 330. tét. 1921. aug. 29. 13 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 115. De Vienne 1930. nov. 16-i jelentése. 14 OL Κ 27. Minisztertanácsi jkv. 1921. aug. 12. és Iratok az ellenforradalom történetéhez (további­akban: IRATOK). II. köt. Szerk. és bev. Nemes Dezsó. Bp., 1956. 177-181. Vó. B. Bernát István: A Tár­sadalmi Egyesületek Szövetségének Központja a revíziós propaganda egységéért 1920-1928. Kézirat. 73 p. 15 B. Bernát: i.m.

Next

/
Thumbnails
Contents