Századok – 1990

Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577

BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 579 Az adott helyzetben tehát BeneS egyetlen négyzetméter átengedését sem tartotta megengedhetőnek. Ugyanakkor az sem állítható, hogy az igényelt etnikai határokat Bethlen bizonyosan elfogadta volna végleges rendezésként. Bizalmas körben, az egyik augusztusi minisztertanácson ugyanis kendőzetlenül feltárta, hogy perspektivikusan egy „nagy" — ha nem is integrális — revízióval számol. „Nekünk reményünk lehet az, hogy Tótföldet és Erdély nagy részét, a Bánátot kedvező külpolitikai konstellációk esetén visszaszerezhetjük" — mondotta ekkor. Hozzátette: „a kedvező európai konstellációt e területek visszaszerzése tekintetében csak Németország adhatja."9 A status quo-ellenes német-magyar együttműködés Bethlen részéről először ekkor megfogalmazott lehetősége felveti azt a kérdést, hogy mennyire volt őszinte eddigi és ezutáni külpolitikai elemzéseinek egyik visszatérő motívuma, a német Drang nach Osten-től való félelem? Nem kétséges, hogy az erre való gyakori hivatkozásnak volt egy manipulatív funkciója is: Magyarország fontosságának felértékelése a nyugati hatalmak szemében. Ugyanakkor a legteljesebb mértékben őszinte is volt. Bethlen valóban féltette Magyarország szuverenitását egy esetleges későbbi német expanziótól. Úgy gondolta azonban, hogy megfelelő ellensúlyokat találva a német-magyar együttműködés majd olyan keretek között lesz tartható, amelyek a revízó ügyét ugyan még hathatósan elősegítik, ám az ország és a térség egyoldalú német befolyás alá kerülését ugyanakkor nem vonják maguk után. Bethlen ezzel kapcsolatos tévedése a mából visszatekintve nyilvánvaló. Azt azonban, hogy a Weimari Köztársaságot alig egy évtized múltán a Harmadik Birodalom fogja felváltani, s hogy a nemzetközi erőviszonyok úgy alakulnak, mint ahogy a 30-as évek második és a 40-es évek első felében alakultak, az 1920-as években senki sem láthatta előre. A német kapcsolatot a kormány 1921 nyaráig továbbra is a szélsőjobboldali szervezeteken keresztül tartotta. Miután azonban 1921 nyarán a bajorországi Kahrkormány megbukott, és a különböző paramilitarista szervezeteket feloszlatták, Bethlen közvetlenül a berlini szövetségi kormánnyal is felvette az érintkezést. Közvetítőnek báró Szterényi Józsefet kérte fel, aki szeptember közepén utazott Berlinbe. Szterényi feladata az volt, hogy vezető német személyiségekkel, elsősorban Wirth kancellárral és Rosen külügyminiszterrel „Magyarország jövő külpolitikájának alapvonalait" megbeszélje.10

Az érintkezésfelvétel és kölcsönös tájékoztatás után, 1921 novemberében Bethlen Szterényivel és Bánffyval együtt felkereste a budapesti német követet, és közölte vele, hogy minden külpolitikai kérdésben szoros együttműködésre törekszik a német kormánnyal. „Úgy Bethlen, mint Bánffy — jelentette a megbeszélésről Fürstenberg — kijelentették, hogy Magyarország számára az egyetlen megoldás az együtthaladás Németországgal. Az, amit a magyar külpolitikában eddig tettek, és amit kényszer hatása alatt még tenniük kell, az Antant nyomására történt, illetve fog történni."11 9 OL Κ 27. Minisztertanácsi jkv. 1921. aug. 1. 10 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (Bonn) (továbbiakban: AA), Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 2. Band 1. Fürstenberg 1921. szept. 3-i és 15-i jelentése. 11 Uo. Fürstenberg 1921. nov. 15-i jelentése.