Századok – 1990

Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577

TANULMÁNYOK Romsics Ignác BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 1921-1931 A célkitűzéseinek megvalósításához szükséges önálló hatalmi eszközök hiányában az 1919-20-as magyar külpolitika alternatívákban gondolkodott. Azaz: az egyelőre még cseppfolyós nemzetközi helyzet jövőbeli alakulásának folyamatosan különböző ldehetőségeivel számolt. Egyik lehetőségként a térség egy-egy államával (elsősorban Lengyelországgal, Romániával, s mellettük esetleg Ausztriával) való együttműködésre, a győztes nagyhatalmak egymás közötti ellentéteinek kihasználására és ezáltal az együttműködés nagyhatalmi hátterének megteremtésére, s mindezekre támaszkodva a trianoni határok megközelítően etnikai elvű módosítására törekedett. 1920 végére bebizonyosodott, hogy az Olaszországra vagy Franciaországra támaszkodó lengyel-román-magyar blokk terve és az ehhez kapcsolt határrevíziós elképzelés az áthidalhatatlan román-magyar ellentét miatt megvalósíthatatlan. Az osztrák-magyar együttműködés útjában alapvetően ugyancsak a két ország közötti határvonal rendezetlensége állt, amit a királykérdés eltérő megítélése csak tovább súlyosbított. 1921 tavaszára ezért a Teleki-kormány módosította addigi külpolitikai vonalvezetését, s az addig elsőszámú ellenfélként kezelt Csehszlovákia felé kezdett közeledni. Ennek eredményeként 1921. március 14-én magyar-csehszlovák tárgyalások kezdődtek Bruckban.1 A másik nagy lehetőség, amellyel a magyar külpolitika 1919 őszétől folyamatosan számolt, a vesztes államok német vezetés alatti összefogása, a status quo fegyveres felborítása, s lehetőség szerint a történelmi határok visszaállítása volt. A kialakult szerepmegosztás szerint az utóbbi vonalat magyar és német részről egyaránt kormányzati felelősség nélküli politikusok és katonák vitték, ám — legalábbis magyar részről — minden esetben a hivatalos külpolitika tudtával.2 A Bethlen-kormány diplomáciája ugyanennek a párhuzamosságnak a jegyében indult. Miniszterelnöksége előtti külpolitikai nyilatkozataihoz hasonlóan 1921. április 19-i bemutatkozó nemzetgyűlési beszédében Bethlen kijelentette: „Magyarországnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a reánk kényszeritett trianoni béke alkotott."3

Ennek szellemében a nemzetgyűlés 1921. július 26-án ratifikálta, azaz tör-1 Magyarország 1919 és 1921 közötti külpolitikájára általában Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. 3. kiad. Bp., 1988. 1-78. Vö. Ormos Mária: Francia-magyar tárgyalások 1920-ban. Századok 1975/5-6. 904-909.; Ádám Magda: Dunakonföderáció vagy kisantant. Történelmi Szemle 1977/3-4. 440-448. és Romsics Ignác: Bethlen koncepciója a független vagy autonóm Erdélyről. Magyarságkutató Csoport Évkönyve, I. Főszerk. Juhász Gyula. Bp., 1987. 49-57. 2 Karsai Elek: Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek. Bp., 1969. 56-78. 3 Bethlen István gróf beszédei és írásai. Bp., 1933. I. köt. 63. (továbbiakban: BETHLEN)