Századok – 1990
Folyóiratszemle - Cate J. Houwink de: Hjalmar Schacht mint jóvátételi politikus (1926–1930) III–IV/563
FOLYÓIRATSZEMLE 563 J. HOUWINK TEN CATE HJALMAR SCHACHT, MINT JÓVÁTÉTELI POLITIKUS (1926-1930) t A weimari köztársaság fénykorában Hjalmar Schacht neve azonos volt a pénzügyi stabilitással. A Harmadik Birodalom összeomlása után azonban a náci korszakban folytatott tevékenységéért sok kritika, sőt vád érte őt. Külpolitikai dilettánsként, opportunistaként, sőt olykor kvázi-patologikus esetként ábrázolták a weimari időkre visszamenőleg is. Schacht 1924-ben lett a Reichsbank elnöke. Fő célja a — szerinte Németország gazdasági kibontakozását lehetetlenítő — jóvátételek eltörlésének, vagy legalábbis csökkentésének elérése volt. Azonosította magát az amerikai pénzügyi körök Közép-Európa újáépítésére vonatkozó terveivel, annál is inkább, mert 1925-ös tengerentúli útján elégedetten állapította meg, hogy ott mindenki magától értetődőnek tartotta a Dawes-terv teljesíthetetienségét. Gazdasági indíttatású Amerika-barátsága egybeesett Stresemann elképzeléseivel, aki a „teljesítési politika" fő hívének számított. Szerinte az Egyesült Államokkal való együttműködés a német pozíciókat erősítette Európában a francia hegemónia ellenében. Figyelembe kívánta venni azonban az „ősellenség" biztonsági igényeit is. Bár Stresemann az adott politikai helyzetben szükségesnek tartotta a jóvátétel teljesítését, középtávú célja szintén a revízió volt. A Reichsbank elnöke 1926 áprilisában tette első óvatos lépését a jóvátételi politika terén. Ekkor felkereste Normannt, az angol jegybank elnökét, hogy a jóvátétel revíziójáról tárgyaljon vele. Normann azonban visszautasította ezt. Hasonlóan cselekedett Parker Gilbert, a jóvátételi fizetéseket ellenőrző megbízott is. Schacht szövetségeseket keresett. A jegybank ellenőrző megbízottja, a holland származású Bruins támogatta őt. Szövetségeseket remélt attól, hogy kilépett a Német Demokrata Pártból, bár annak alapító tagja volt, s ez a tény nem kis szerepet játszott abban, hogy hozzájutott pozíciójához. Schacht 1926 júliusától a jóvátételi kérdést megoldani kívánó jegybankelnökből jóvátételi politikussá vált. A revíziós tárgyalások ösztönzése volt a célja azzal, hogy kamatlábpolitikával és más intézkedésekkel a Reichsbank devizakészletének csökkentésére törekedett, ami nehezítette a transzfert. Kifejtette, hogy a tőkeimport a fizetőképeségnek csupán látszatát kelti. Drasztikus diszkontpolitikája hamarosan meghozta eredményét: a jegybank devizakészletei jelentősen apadtak. Ez a politika természetesen összeütközéshez vezetett Parker Gilbert és közötte. Strong — a Federal Reserve Bank of New York kormányzója — e politikát az egész világgazdaság szempontjából is veszélyesnek tartotta, ezért Schachtot meghívta New Yorkba, s személyes ígéretet tett a revízióra. Parker Gilbert is hajlandónak tűnt az engedményre. Ekkor úgy tűnt, hogy Schacht politikája — bár az egységes német külpolitikai vonalvezetés veszélyeztette — sikerrel járt. Ő azonban kézzelfoghatóbb és gyorsabb eredményt kívánt elérni. A Dawes-terv normálannuitásának kétötödét, egymilliárd birodalmi márkát ajánlott tárgyalási alapnak, sőt, később ennél is kevesebbet, s hamarosan ezt is a német gyarmatok visszaadásához kötötte. A párizsi tárgyalásokon a nyugat-európai pénzügyi körök nagy nyomása ellenére Schacht vezethette a német delegációt, mivel az amerikai üzleti élet vezetői továbbra is őt tartották legmegfelelőbbnek a posztján. Schacht nagy sikerekben bízott. A tárgyalásokon azonban a győztes hatalmak egységesen léptek fel, s a jóvátételi fizetéseknek csupán kis arányú mérséklésére voltak hajlandóak. A vesztes szerepét Schacht nem tudta elviselni, ezért úgy döntött, hogy csak a kormány felszólítására írja alá az új szabályozást. A kabinet számára az újraszabályozás létfontosságú volt, mivel egyébként a koalíció szétesése fenyegetett, s a „teljesítési politikát" is csak ebben az esetben lehetett fenntartani. Közben Schacht tovább folytatta a transzferválsággal fenyegető diszkontmanővereit. így a kormány átvette a felelősséget. A jegybankelnök ellenfeleinek szá-