Századok – 1990

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Solymosi László) III–IV/552

555 TÖRTÉNETI IRODALOM A jól bevált hetes rendszer az egyház belső életének gyakorlatából a világi szférába is átkerült. Valószínű, hogy először az egyházi földesuraság alkalmazta saját szolgálónépei munkájának megszervezésében. Ez a munkavégzési forma a földesúr számára zökkenőmentesen biztosította az egész éven, illetve több hónapon át folyamatosan igényelt feladatok ellátását. Ugyanakkor egyformán — méltányosan — rótt terhet a szolgálónépekre. A bakonybéli apátság öt faluban élő lovasai (équités) egyéb kötelezettségük mellett hetes szolgálatban legeltették a monostor állatállományát, s ha eközben kár történt, a legeltetést végző hetes (septimaiiarius) köteles volt azt megtéríteni. Az akoli népek (populi) viszont Szent István király napjától Keresztelő Szent János ünnepéig (aug. 20,-jún. 24.), vagyis évente 44 héten át hetenként (per singulas hebdomadas) kettesével ácsmunkát végeztek a bakonybéli monostornak (PRT. VIII, 269, 292, vö. Uo. X, 516). Bizonyos szolgálatokat másképpen nem is lehetett racionálisan teljesíteni. így a tihanyi apátság szárszói harangozói egészen biztosan nem naponta keltek át a Balatonon, hogy a monostorban harangozzanak, hanem hetes rendszerben egymást váltva egyikük az apátságban tartózkodott, hogy eleget tehessen sajátos feladatának. Ezt a munkaszervezési formát a királyi birtokszervezet is alkalmazta. Könyves Kálmán király 1100 táján első törvénykönyvében (45. tc.) a királyi várszervezet hetes népeiről (De civilibus ebdomadariis) tett említést. Az FNESz új magyarázata közvetve a csatári apátság alapítólevelének interpretációjára épül. Ebből a fentiekkel összhangban azonban az derül ki, hogy a „hármas" és a hetes nem volt azonos, a heti három napot robotoló különbözött az egész héten át szolgáló hetestől. A monostor 1140 táján világi alapítójától a Zala megyei Csatáron többek között öt, illetve kilenc háznép szolgálónépet kapott. A jogilag egyformán libertusnak, vagyis részlegesen felszabadított személyeknek minősített szolgálónépek helyzete korántsem volt azonos. A kisebbik csoport egyebek mellett hetenkint (in hebdomada) ugyanúgy három napig szénát kaszált, továbbá aratáskor három napot aratott az egyháznak, mint korábban az alapító földesúrnak. Az Európában másutt is ismert heti három napi robot tulajdonképpen a heti munkaidő felét tette ki. Ezzel szemben a kilenc háznépet számláló nagyobbik csoportra ilyen kötelezettség nem hárult. Egy közülük mindig hetes volt, sorjában hetes szolgálatot teljesített: Unus eorum semper est hebdomadarius, et sic per ordinem (MKSz. 1/1893, 15-16). A heti három napi robotnak, amely olykor a halászokat is terhelte (Fejér: CD IX/7, 642), nem volt köze a hetes elnevezéshez. De ettől még továbbra is kérdés marad: a tényleges hetes szolgálatot végzők hetes elnevezése (jelzője, illetve minősítése) válhatott-e földrajzi névvé? Az igenlő válasz a „félszabad állapotú szolganépek" köréből csak a libertinus réteg esetében tartja ezt lehetségesnek, éspedig azon az alapon, hogy a Zala megyei Hetes falu 1270-ben az ott lakó libertinusokkal együtt cserélt gazdát (ÁÚO. XII, 9). Rájuk azonban éppen nem voltjellemző, hogy kötelezettségüket hetes rendszerben teljesítették. Szolgáltatásaik rögzítése során — a velük azonos jogi helyzetben lévő csatári libertusok nagyobbik csoportját kivéve — egyetlenegyszer sem szóltak hetes rendjükről, s természetesen hetesnek sem minősítették őket (Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp., 1983. 137-172). Ez a társadalmi réteg a magánföldesúri, s nem az egyházi, vagy a királyi birtokot jellemezte, márpedig az adatok tanúsága szerint a hetes rendszer éppen e két utóbbi birtoktípuson érvényesült. De itt sem valószínű, hogy a szolgálataikat, vagy azok egy részét hetes rendben végzőknek hétről hétre változó, mindig más személyre vagy személyekre vonatkozó hetes megjelölése után lakóhelyüket //e/esnek nevezték volna el. A hetes rendszerhez hasonlóan az egyházi birtokon hónapos szolgálat is létezett (ÁÚO. I, 26, PRT. 1,779, VIII, 271), mégsem keleteztek Hónapos földrajzi nevek. Az újnál tehát megbízhatóbb és jobb a régi értelmezés. A Baranya megyei Magyarsarlós utótagja kétségkívül a sarló főnév -s képzős származékából való. Az FNESz igen helyesen — bár érezhetően nem azonosul vele — nem hallgatja