Századok – 1990

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Solymosi László) III–IV/552

556 TÖRTÉNETI IRODALOM el, hogy létezik olyan felfogás, amely az előbbi magyarázatot megtoldja azzal, hogy eredetileg sarlókészítők és sarlókkal adózók lakták a települést. Ez utóbbi értelmezés azon az állításon alapul, hogy egy 1224. évi keltezésű oklevél szerint a veszprémvölgyi apácák a birtokukban levő falut bányáival együtt (cum...montants) adták bérbe. Ha a település határában valóban léteztek bányák, akkor nem kerülhető meg a kérdés, hogyan egyeztethető össze a monostor ilyen korai bányabirtoklása a királyi bányamonopóliummal. A kérdésre azonban nem kell válaszolni, mert az említett forrás nem bányákról rendelkezett. A falu jövedelmeinek, haszonvételeinek szabatos felsorolásában ugyanis többek között cum molendinis, montants terragiis, censu szerepel (DL 112, Hazai Okm. VII, 11). A sorrend maga is eldönti, hogy a kérdéses szót nem főnévként, hanem jelzőként használták, hiszen a malmok aligha előzték volna meg a sokkal jövedelmezőbb bányákat. A montanum terragium — miként másutt is (Zala Oki. I, 618) — szőlő után fizetett járadékot, vagyis hegy vámot jelent. Ami pedig a település Árpád-kori lakóit illeti, sem a Szent István-kori, sem a Kálmán-kori veszprémvölgyi oklevél nem említ sarlókészítőket, noha mindkét forrás részint egyes birtokoknál külön (Sarlósnál nem), részint összesítve minősítette a monostor különféle szolgálónépeit. A Solymos helységnevek etimológiájához szükséges hozzátenni, hogy 1164-ben a Balatonfelvidéki Vászoly és Paloznak között aligha solymászokról (sólymosokról), hanem sólymokról elnevezett erdőt említenek: partem silve, que vocatur Soulumus (LtKözl. 2/1924, 156). A középkorban jól ismert Szőlős földrajzi nevet 31 helynév képviseli a szótárban. Többségük már a középkorban is létezett. Az FNESz ezeket a korai földrajzi neveket egy Árpádkori sajátos társadalmi réteg (vinitor) nevének a 14. század végétől adatolható magyar megfelelőjéből, a szőlős (zelews) foglalkozásnévből származtatja. Az újabb Szőlős helynevek esetében (pl. Szőlősgyörök) viszont más magyarázatot ad. Ezeket a földrajzi neveket az ottani szőlőműveléssel, szőlőheggyel, szőlőskertekkel, vagyis a szőlővel hozza kapcsolatba. A Szőlős helynevek etimológiájának kronológiai szétválasztása nyilvánvalóan arra épül, hogy a vinitor társadalmi réteg meghatározott korban, döntően az Árpád-korban létezett. Ezt követően tehát más magyarázatra van szükség. Ha viszont a szőlő újabban motiválhatta a névadást, akkor az a korábbi századokban sem tagadható meg tőle, annál is inkább, mert a „vinitor-szőlős" elnevezés is a szőlőnek köszönhette létét, s nem fordítva. Mind ez ideig nem merült fel olyan kényszerítő körülmény, ami miatt korai Szőlős helyneveinket kizárólag a „vinitor-szőlős" foglalkozásnévből kellene eredeztetni, illetve a szőlős közszót kizárólag a latin vinitor magyar megfelelőjének kellene tartani, s másféle használatát el kellene vetni. Sőt, több adat ellene szól ennek a felfogásnak, s egyben a szőlő, mint növényföldrajzi jelenség, meghatározó szerepét igazolja a névadásban. Mivel a vadon termő szőlő (Vitis silvestris, illetve Vitis vinifera) akár mint „jövevény", akár mint őshonos növény a honfoglaláskor beletartozott a Kárpát-medence természetes növénytakarójába, Szőlős földrajzi neveink nemcsak művelt, hanem a vadon termő — vagyis vinitort nem igénylő — szőlőről is kaphatták nevüket (Égető Melinda: Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez. Ethnographia 91/1980, 59- 60). De a művelt szőlő sem kötődött feltétlenül a vinitor réteghez. Az Árpád-korban nem neveztek minden szőlőművest, illetve szőlőbirtokost vinitornak, hiszen szőlőt rajtuk kívül mások is műveltek, illetve birtokoltak. Szőlő nélkül nem keletkezhetett Szőlős helynév, a vinitor réteg hiánya viszont nem akadályozta meg a névadást. A Balaton-felvidéki Szőlős, a mai Balatonszőlős az 1121. évi almádi alapítólevélben fordul elő először: in loco, qui dicitur Zeuleus, vineas II cum totidem cultoribus (MNy. 23/1927, 364). Az idézetből világos, hogy az elnevezés a szőlővel, nem pedig művelőinek latin elnevezésével áll szoros kapcsolatban. Ugyanerre mutat az is, hogy Pozsony közelében 1214-ben udvarnokok földjét hívták Szőlősnek: terram udwornicorum, Zeuleus nomine (Marsina I, 143).