Századok – 1990

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Solymosi László) III–IV/552

552 TÖRTÉNETI IRODALOM párt is volt egyúttal, és a polgárháború lezárása előtt a Görög KP is jelentős nemzetközi tényező volt. A jugoszláv párttal szemben pedig a bolgár párt (és állam) gyengébb helyzetben volt. Egy kérdést azonban még fel kell vetni, a könyv címére visszatérve: hagyomány és új tájékozódás. Hatschikjan a bolgár-jugoszláv viszonyt állítja a központba. Ez kétségtelenül a bolgár külpolitika fő nemzeti problémája volt. A külpolitika másik alapvető mozzanata azonban a könyv által alig érintett, az ugyanis, hogy Bulgáriának, mint kishatalomnak mindig valamelyik nagyhatalom árnyékában kellett élnie, s ez, 1878-tól napjainkig egységben nézve a fejlődést, az osztrák-magyar és hitleri német epizódoktól eltekintve Oroszország, illetve a Szovjetunió volt. 1944-48 ebből a szempontból éppen a hagyomány felújítása volt, és nem új tájékozódás. Persze a szerző szuverén joga, hogy milyen témát dolgoz fel. Hatschikjan egy kétségtelenül lényeges problémát állított előtérbe, s ezt a lehetőségeknek megfelelően jól oldotta meg. Óriási tényanyagot összegző könyve azért is hasznos, mert a bolgár és jugoszláv feldolgozásokat egy világnyelven tette hozzáférhetővé. Ez már önmagában is nagy érdem volna, de Hatschikjan ennél jóval többet is tett, ezt az anyagot kritikailag átvilágította, és kiegészítette saját megjegyzéseivel. Szemléletével, felfogásával, még bizonytalanságaival is egyet lehet érteni. A „burzsoá történethamisítás" egykor oly közkedvelt sztereotípiája manapság már nagyon üresen hangzana. Niederhauser Emi! KISS LAJOS FÖLDRAJZI NEVEK ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA. NEGYEDIK, BŐVÍTETT ÉS JAVÍTOTT KIADÁS. I—II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 821-822 old. Amikor 1970 elején mintegy másfél évtizedes etimológiai és lexikográfiái munkásság után Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárának (a továbbiakban FNESz) elkészítésére vállalkozott, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy olyan szótári munkát készítsen „a fontosabb magyar és nem magyar földrajzi nevek etimológiájáról, amely híven tükrözi a magyar és a külföldi helynévkutatás legújabb eredményeit is; amely tekintettel van a földrajzi nevek valamennyi fajtájára (településnevek, víznevek, domborzati nevek, tájnevek, kivételesen utcanevek, hídnevek, épületnevek stb.); amelyek nagyobb felét a magyar földrajzi névanyag alkotja, dé amely nem zárkózik el a jelentősebb külföldi nevek elől sem; amely munkaeszköze lehet a különféle tudományágak — elsősorban a nyelvtudomány — szakembereinek, de amelyet megért a nem szakember is, és így a honismeretnek, az iskolai oktatásnak, a tudományos ismeretterjesztésnek az ügyét is szolgálhatja". Kiss Lajos szokatlanul rövid idő alatt maradéktalanul teljesítette vállalását: a hazai és a külföldi helynévkutatás és helynévfejtés mintegy másfél százados eredményeit összegyűjtve, szintetizálva, továbbfejlesztve és módosítva, valamint a történettudomány vonatkozó, főként 1970-től sokasodó és gyakorta eltérő megállapításait mérlegelve és hasznosítva, számos szómagyarázatot adva, szuverén alkotást hozott létre. Az 1978-ban megjelent FNESz kedvező fogadtatását, hiánypótló szerepét, széles körű népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1980-ban, majd 1983-ban változatlan tartalommal második, illetve harmadik kiadásban is az érdeklődők kezébe került. A kritika is elismerően szólt a munkáról, s egyben meg-