Századok – 1990

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Ism.: Solymosi László) III–IV/552

553 TÖRTÉNETI IRODALOM fogalmazta óhaját az FNESz bővítésére, elsősorban a történeti Magyarország földrajzi neveit illetően. S minthogy a jogos kívánság egybeesett a szerző szándékaival, a mostani negyedik kiadás bővített és javított formában látott napvilágot. A különbség az első három kiadás és a negyedik között óriási. Az új szótár anyaga egy kötet helyett két kötetet tölt meg, terjedelme az előző kiadások 726 oldalával szemben 1643 oldalt tesz ki, a szócikkek száma pedig csaknem megkétszereződött, a korábbi mintegy 6820 szócikkel szemben több, mint 13 340 szócikk olvasható az új változatban. Közismert, hogy ugyanazt a földrajzi objektumot gyakorta többféle (magyar, latin, német, szlovák, román stb.) névvel illették (pl. Asszonypataka, Rivulus Dominarum, Bánya, Nagybánya, Baia Mare, illetve Sopron, Scarbantia, Ödenburg). Ezeket a jobbára ma is aktív használatban lévő névváltozatokat az FNESz igen helyesen közös szócikkben tárgyalja, s bőséges utalásokkal segíti a tájékozódást. Ezért a feldolgozott földrajzi nevek száma lényegesen nagyobb a szócikkek számánál. A tetemes bővülést alapvetően az újonnan felvett földrajzi nevek idézték elő. Ezek a helynevek legnagyobbrészt a Kárpát-medence azon területeiről származnak, amelyek egykor a történeti Magyarországhoz tartoztak. A szócikkgyarapodás mértéke jól érzékelteti, hogy az előző kiadásokban főként Erdély és Szlovákia helynévanyaga nem volt kellően képviselve. A bővítést az új szócikkek mellett az időközben megjelent forráskiadványok, nyelvészeti, helytörténeti munkák is indokolttá tették. Közülük külön ki kell emelni Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának 1987-ben kiadott második és harmadik kötetét. Györffy György nélkülözhetetlen munkája mindhárom kötetének anyagával számtalanszor találkozhatunk az FNESz új változatában. Ahol csak lehetséges volt, a névfejtés szempontjából oly fontos legkorábbi, megbízható helynévi és személynévi forrásadatok ezekből a kötetekből valók. A bővülés a régi szócikkek esetében is megfigyelhető. Új adatok előkerülése, új szempontok felmerülése egyes névmagyarázatok módosítását, finomítását tette szükségessé. Ennek következtében néhány szócikk terjedelme (pl. Aggtelek, Cserhát, Dusnok, Törökbálint) az előző kiadásokhoz képest megkétszereződött, s tartalma megváltozott. Ε helyütt illő arra utalni, hogy Kiss Lajos a Századokban (116/1982, 600) megjelent bírálattal szemben újabb adatok bevonásával megerősítette korábbi nézetét, miszerint Törökbálint település nevét arról az egykori helybeli majorságról kapta, amelynek 16. századi birtokosa a tragikus sorsú enyingi Török Bálint volt. Az FNESz negyedik, bővített és javított kiadása, amely bevezetőjében a magyar helységnevek 18 legjellegzetesebb típusát különbözteti meg, a történeti Magyarország, a Kárpát-medence legteljesebb helynévmagyarázó gyűjteménye. Mellesleg a világ fontosabb, ismertebb földrajzi neveinek értelmezését is magában foglalja. Páratlan alkotás, alapvető tudományos kézikönyv, amely a szakember — a nyelvész, történész, régész, néprajzkutató — és a szűkebb vagy a tágabb környezet iránt érdeklődő számára egyaránt nélkülözhetetlen. Hatalmas anyaga, értékes szómagyarázatai — nem kétséges — serkentőleg hatnak a hasonló kutatásokra és az etimológiákra építő rokontudományokra. A névfejtés köztudottan rendkívül összetett dolog. Nyelvtörténeti és névtani szaktudást, számos nyelv ismeretét, történeti, település- és egyháztörténeti, néprajzi, földrajzi stb. tájékozottságot kíván, s nem nélkülözheti a tényeket gondosan mérlegelő fantáziát sem. Sokszor mindezek birtokában sem lehet végleges eredményre jutni, számos esetben több magyarázat is lehetséges. Ilyen körülmények között nem mellékes, mi az etimológus műveltségének meghatározó eleme. Nyilvánvaló, hogy a turkológus több nevet magyaráz a törökből, mint a szlavista. Kiss Lajos szerteágazó ismeretei birtokában megbízhatóan értelmezi a földrajzi neveket, korrekt módon jelzi az eltérő magyarázatokat, s — miként az FNESz régi és mostani változatának összehasonlítása tanúsítja — saját megoldásait sem tekinti véglegesnek. Munkája a jelenlegi állapot rögzítésével nem lezárja, hanem ellenkezőleg, ösztönzi a további kutatáso-