Századok – 1990
Történeti irodalom - Molnár Miklós: De Béla Kun á János Kádár. Soixante-dix ans de communisme hongrois (Ism.: Lackó Miklós) III–IV/542
544 TÖRTÉNETI IRODALOM amely tagadta, nogy ez a szerződés a népfront-gondolat nagy megtorpanásához is vezetett. S bár a kommunista népfront-eszme 1939 előtt is a hatalom megragadásának eszköze volt, visszaesése mégis súlyos zavarokat, sok helyütt törést okozott az egész antifasiszta mozgalomban. Ε „népfront-korszak" jelentőségét — reálisan — a szerző elsősorban abban látja, hogy új értelmiségi erők csatlakoztak a kommunista mozgalomhoz; az 1918-19-es pártalakulással színre lépő értelmiségi nemzedék után ekkor erősödött meg újra a kommunista értelmiségiek tábora — hogy azután 1948-51 között elsősorban ezek többsége váljon a koncepciós perek áldozatává. A könyv nagyobbik fele az 1945 utáni korszak történetéről szól, arról a korszakról, amikor maga a szerző is aktív részese, az 1953-1956-os korszakban kibontakozó nagy reformkísérlet egyik vezető egyéniségévé lépett elő. A korszak leírása azért izgalmas, mert a szerző képes a kommunista mozgalmi viszonyokat kettős látással, belülről és kívülről is érzékeltetni, bemutatva azt az utat, amelyet a harmincas évek végétől a párthoz csatlakozó értelmiségiek végigjártak a fenntartás nélküli lelkesedéstől a teljes kiábrándulásig. S mindezt a szerző párosítani tudja a történész objektív, a valóságos tényektől soha el nem szakadó szemléletével. Elemzéséből három szempontot emelek ki. Az egyik: a Rákosi-rendszer berendezkedése, s a totalitárius hatalom káros szerepe a gazdaság, a politika, a kultúra, a népesség civil életének alakulásában. A szerző itt nem elégszik meg néhány kirívó bűnös törvénytelenség jelzésével, hanem a nép széles rétegeinek életét is bemutatja, jelezve azt a tényt, hogy a beletörődés és a megfélemlítettség felszíne alatt hogyan gyűltek az ellenállás energiái is. A második: az 1953-1956-os reformkorszak plasztikus ábrázolása. Ε korszakra vonatkozóan — beleértve az 1956-os nagy népfelkelést és forradalmat is — a szerző támaszkodni tudott saját, korábban írt monográfiáira, s ez a széles körű tudás az itt olvasható tömör összefoglalást különösen pontossá és tartalmassá teszi. (Külön kiemelendő a reform-kommunisla Nagy Imre meggyőző portréja.) A harmadik téma: a Kádár-rezsim igazi, „profán" születésének a tényeknek megfelelő bemutatása: a Kádár-rezsim, az 1956-ot követő első években nem a reform, a „megújulás", hanem a kemény restauráció politikai rendszere volt; a „Kádár-korszak" viszonylag stabilabb és nem kizárólag negatív jelzőkkel jellemezhető időszaka csak később következett be — a reform- hajlandóság azonban a 60-as évek közepétől is csak a gazdaság szűken vett és részleges átalakítására szorítkozott. A szerző találóan jellemzi a viszonylag „stabil" Kádár-korszak válságait: Marosán György máig sem tisztázott, de minden jel szint „balos" föllépését Kádár ellen (1961-1962); a Hruscsov bukását követő időszakban megerősödött Kádár-ellenes nemzetközi és hazai bírálatokat (1964), melyek persze döntően a magyarországi párt 1956 utáni hatalmi érdekeit jobban szem előtt tartó Kádárnak a nép depolitizálására irányuló törekvései ellen irányultak; az 1968-as „prágai tavasz" ellen kibontakozó nyersen sztálinista ellentámadást, mely a 70-es évek elején érte el csúcspontját. Ami a 70-es, 80-as éveket illeti, a szerző, noha először tesz kísérletet a rendszer ellenzéke tevékénységének összefoglaló ismertetésére, az elmúlt esztendő tapasztalatainak birtokában bizonyára némileg más akcentussal írná meg történetét, nagyobb súlyt helyezve arra, hogy a viszonylag liberálisabb „kádárizmus" a valóságban a társadalmi-gazdasági és erkölcsi értékekben milyen pusztításokat végzett. De a szerző végszava teljesen pontos és helytálló: a párt történetét 1985-86-ig kísérő könyv reális képet ad a romló viszonyokról, s hangsúlyozza, hogy az egyetlen kiút a radikális, mindenre kiterjedő, a politikai pluralizmust is magában foglaló reform, s hogy a „magyar kísérlet" nem meggyőző mindaddig, amíg a politikai, a gazdasági és a széles értelemben vett társadalmi életben nem érvényesül a szabadság, a megszabadulás a poszt-sztálinista rendszer minden összetevőjétől. Lackó Miklós