Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

48 ENGEL PÁL uralkodása alatt folyamatosan romlott az ezüstpénz minősége, vagyis a királyság a gyakran — alkalmasint túl gyakran — emlegetett „pénzrontás" műveletéhez folyamodott, hogy a kincstárt feltöltse: egyre kisebb ezüsttartalmú dénárokat bocsátott ki. Valójában a kérdés nem ilyen egyszerű. Vessünk egy pillantást a cseh garas értékváltozására ugyanebben az időszakban: 1367—70: 1 aranyforint = 14,5—15 garas 1373: 1 aranyforint = 15—16 garas 1378—79: 1 aranyforint = 17 garas 1380—82: 1 aranyforint = 18 garas F. Graus, aki az adatsort közölte, csakugyan arra következtetett belőle, hogy a cseh garasok minősége fokozatosan romlott IV. Károly (1346—78) uralkodása idején, a garas tehát nem volt értékálló pénz. A pénz állandó „rontásának" jelenségét úgy értelmezte, mint a „feudalizmus" 14. századi általános válságának egyik tünetét.81 Azonban ugyanez az állítólagos „pénzrontás" felismerhető Ausztriában is. íme a bécsi dénár értékvesztése a vizsgált időszakban: 1368—72: 1 aranyforint = 96—100 bécsi dénár 1376: 1 aranyforint = 108—110 bécsi dénár 1377—78: 1 aranyforint = 114—115 bécsi dénár 1380—89: 1 aranyforint = 120 bécsi dénár Próbáljuk meg ezek után összegezni megfigyeléseinket. 1367—82 között az egyes valuták hozzávetőleges értékcsökkenése az aranyforinthoz képest így alakult: magyar dénár (132: 160) 82.5% cseh garas ([14,5—15]: 18) 80,5—83,3% bécsi dénár ([96—100]: 120) 80,0—83,3% A csökkenés rátája — de még az üteme is, ha az adatokat közelebbről megvizsgáljuk — mindhárom ezüstpénz esetében azonos. Másszóval nem elszigetelten magyarországi, csehországi vagy ausztriai jelenséggel állunk szemben, hanem olyannal, amely egész Közép-Európára jellemző volt. Az ezüstpénzek mindvégig megőrizték egymáshoz viszonyított értéküket, csupán az aranypénzhez képest vesztettek belőle, mégpedig azonos ütemben. Fel lehetne tételezni, hogy a kincstár mindhárom országban összehangoltan, egyforma intenzitással „rontotta" a valutát, ez azonban kevéssé valószínű. Sokkal hihetőbb, hogy az árfolyamváltozásban az aranypénz—ezüstpénz viszonyának, más szóval az arany ezüstárfolyamának változása fejeződött ki. Nem a pénz romlott, hanem az arany drágult folyamatosan, ami természetesen az ezüstpénz csökkenő értékében nyilvánult meg. Ebből viszont az is következik, hogy a vizsgált időszakban mindhárom valuta azonos ezüsttartalmú — és egymáshoz képest „stabil" — maradt. A cseh garassal ezek szerint értékálló pénzként számoltak a 14. század végéig. Tekintet nélkül arra, hogy sl F. Graus i. m. 561: „Der böhmische Groschen ... ist im Laufe des 14. Jahrhunderts wiederholt: »verschlechtert« worden, d. h. der Silbergehalt sank ständig." A táblázat uo. 589-591.