Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 49 jobb vagy rosszabb minőségű vereteket bocsátottak ki, az aranyárfolyamokat mindvégig az eredeti, „jó súlyú" garasok ezüstértékében (3,5077 g) fejezték ki. Ugyanez vonatkozott a 14. század folyamán a „szélesnek" (latus) nevezett bécsi dénárokra. Az 1380-as évek végéig ezeknek is létezett egy „törvényes" súlyuk, amellyel — az olykor változó veretektől függetlenül — a piacon szokás szerint számoltak. Az árfolyamok egybevetéséből (ld. alább) úgy látszik, hogy ekkoriban stabilan 6 2/3 dénár tett ki egy cseh garast, a „széles bécsi" ezüstsúlya tehát 0,52615 g volt (3,5077/6,666).82

Az alábbiakban szükségünk lesz még erre az adatra. Számunkra a garas értékálló volta azért fontos, mert egyszerűbbé teszi a mindenkori aranyárfolyam megállapítását. Elegendő meghatároznunk azt, hogy egy aranyforintnak mindenkor hány garas felelt meg, s ebből ezüstsúlyban (g-ban) is kifejezhetjük az aranyforint változó ezüstértékét. Vizsgáljuk meg ezek után az aranyforint 14. századi árfolyamalakulását a cseh garashoz képest. Biztos támpontunk van az 1310-es évekre a pápai küldöttek elszámolásaiból. Ekkor 1 aranyft = 16 cseh garas (131 1—20),8

3

azaz a forint ezüstértéke 56,12288 g. Mint külföldi adatok bizonyítják, ugyanez az értékviszony állt fenn 1327—30 között,8

4

s úgy látszik, hogy még ez az árfolyam volt érvényben 1336-ban is, amikor egy márka színarany 16 márka ezüsttel volt egyenlő.85

A forint és a garas színsúlya ugyanis, mint láttuk, hozzávetőleg azonos volt. 1339-rea királyság hivatalos forintárfolyama 15 garasra (52,6155 g) süllyedt, és a pápai adó behajtói 1340-ben is következetesen ennyit számítottak egy aranyforintra.8

6

134l-re az ár 15,5 garasra (54,3690 g) emelkedett, és a tizedszedök, akik ekkor fejezték be tíz éves magyarországi munkájukat, 1342-ben ezen az árfolyamon készítették el a végelszámolásukat.8

7

Megjegyzendő, hogy a 15—15,5 garasos forintár ezekben az években is csak Közép-Európára volt érvényes, mert itt több volt az arany. Amikor a tizedszedők ezekben az években Velencében adtak el ezüstöt, forintonként 16.7 garas körüli árat fizettek.8

8 Ebből egy bécsi dénárfont (240 d) ezüstértéke 126,276 g, ami pontosan a fele 1 márka „lötiges Silber" súlyának (252,552 g). Forrásaink valóban úgy tudják, hogy 1 bécsi márka=2 font. 83

1311: fiorini ... d'oro al XVI grossi Praghensi (Vat. 1/2. 462, vö. Hóman: KR. 123). Az 1317-20 közötti forintárra Id. a budai márkáról mondottakat az 1. fejezetben. 84

Graus i. m. 589 (1328-30); Poivár i. m. 50 (1327). Graus szerint 1316-26 között 12-13 garas volt az árfolyam, ezt azonban a magyarországi adatok világosan cáfolják. 1317—21 között más források is inkább magasabb, 17 garasos árfolyamról tudnak (Κ. Η. Schäfer [ed.): Die Ausgaben der apostolischen Kammer unter Johann XXII. nebst Jahresbilanzen von 1316-1375. (Vatikanische Quellen zur Geschichte der päpstlichen Hof- und Finanzverwaltung 1316-1378. 2. Bd.) Paderborn 1911. 78*). 85

Ζ. I. 492, idézi Hóman: KR. 123, aki az arányt helytelenül I : 14,4-re teszi. 86

I 339: királyi oklevélbén octavum dimidium grossum seu dimidium florenum (Kováts i. m. 105); 1340: summa 2613 florenorutn auri, in quibus [episcopus Quinqueecclesiensis] tenebatur pro 700 marchis grossorum adnumerum Budensem [700 M=700x56=39 200 cseh gs.](Vat. 1/1. 422; 39 200/2613=15). 87

1342: florenum auri quemlibet pro 15 grossis et dimidio (Vat. I/I. 431); computatis ... 3 flor pro 46 1/2 grossis (uo. 432). Graus i. in. 589 szerint már 1341-ben is ugyanez volt az árfolyam. 88

1340-ben 22 márka zágrábi dénárt, aminek ezüstértéke 2700,896 g volt (ld. alább, a Báni dénárok c. fejezetben), 46 aranyforintért adtak el, ami 16,74 garas/ft árfolyamnak felel meg (Vat. I/l. 421); nyilván ugyanekkor történt, hogy 15 budai márka cseh garas (56x15=840 gs.) szintén Velencében 50 aranyéri és 6 garaséri kell el (1342: Val. 1/1. 431). Ebből 834 gs.=50 arany, tehát 1 ft=!6,68 gs.