Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

520 FIGYELŐ Ha innen, ebből a szituációból indulunk ki, s figyelembe vesszük a hatalmas pusztulást, amit a háború okozott a Szovjetunióban, az erőviszonyokat, amelyek hosszú távra egyértelműen nyugati erőfölényt jeleztek, sok minden érthetővé válik. Az óriási méretű hadsereg fenntartása, a polgárháborús viszonyok a Szovjetunió nyugati területének nagy kiterjedésű részein, a fegyverkezés folytatásának szükségessége — mindez hatalmas gazdasági erőfeszítést igényelt, egyúttal olyan politikai atmoszférát, amelyben az újabb áldozatvállalás az egész nép számára természetesnek tűnhetett. Ugyanakkor az 1945 utáni években a Szovjetunió egész gazdasági fejlődését kedvezően befolyásolták a jóvátételek. Nem elsősorban az áruszállításokra gondolok, hanem a technikára, ami például a német javak szovjet tulajdonba kerülésével, Németországban pedig egész üzemek leszerelésével emelte a szovjet technika színvonalát. A gazdaságtörténeti kutatások figyelmét mindez elkerülte, pedig aki a korabeli szovjet órákat vagy autókat szemügyre veszi, annak fel fog tűnni a formai és szerkezeti hasonlóság a német termékekkel. A háború végén a Szovjetunió kezébe került technológia jelentős szerepet játszhatott az újjáépítésben, az ország gazdasági fejlődésében. Hogy pontosan mekkora volt ez a hatás, ma még nincs tisztázva. Akármint is volt, a gazdaság rekonstrukciója valószínűleg a tervezettnél hamarabb sikerült, a szovjet gazdaság rövidebb idő alatt volt képes a fogyasztási javak termelése terén is elérni, majd meghaladni az utolsó békeévek szintjét, mint gondolták. Ez a körülmény is szerepet játszott abban, hogy Sztálin és környezete „felvette a kesztyűt", és hajlandó volt a hidegháborúban próbára tenni az ország (és persze a kisebb szocialista országok) erejét. A fegyverkezési verseny igen nagy tehertétel volt, az 1950-es évek végéig, az 1960-as évek elejéig azonban a Szovjetunió bírta a lépéstartást. Az atombomba után a hidrogénbomba előállítása, majd a rakétatechnika terén a lépéstartás a nyugati hatalmakkal (mert igazából csupán erről volt szó akkor is, ha olykor ez még a szovjet vezetők számára is fölénynek tűnhetett) jelzik azt a gazdasági fejlődést, amely ezeket a technikai eredményeket megalapozta. Az alapkérdés azonban nem változott: mindeme fejlődés a nép életszínvonalának csupán nagyon lassú, bár közvetlenül a háború utáni években azért némileg érzékelhető emelkedését engedélyezte. Vagyis a fegyverkezés hatalmas terheket jelentett, ami miatt a szovjet lakosságnak továbbra is spártai életmódot kellett folytatnia. Bonyolította a helyzetet, hogy a megszállt, majd szövetséges országok lakosságának életkörülményei a háború utolsó, számunkra a legnehezebb évében is kedvezőbbek voltak, mint a Szovjetunióban, s a szovjet katonák milliói, akik e frontokon, ezekben az országokban a háború alatt, majd a megszállás éveiben megfordultak, ezt hamar felismerték. A győzelem bizonyos előnyök mellett tehát egyszerre jelentette azt is, hogy a cseh, a német vagy a magyar munkás és paraszt életviszonyainak megismerése, különösen, miután ezek az országok a Szovjetunió szövetségesei, maguk is a szocializmust építő társadalmakká váltak, fellazíthatja a szovjet társadalmat. Ezért kellett kettős zárlatot létesíteni a Szovjetunió és szövet-